Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NÉPDALOK ÉS ÉLETKÉPEK A HORTOBÁGYRÓL - 1936-BÓL

2016.06.03

Hortobágynak nevezi a nép mindazokat a pusztai területeket, melyek a Hortobágy-folyó két partján esnek, és legeltetési célra szolgálnak. Ebből az következik, hogy nemcsak Debrecen városának van Hortobágy pusztája, hanem a Hortobágy felső folyásánál Hajdúböszörménynek, Balmazújvárosnak, a debreceni határtól délre Nádudvarnak, Kunmadarasnak, Karcagnak, Püspökladánynak is. Az ősi soron legeltető népeknek nem is fontos terület. Ők a folyókhoz ragaszkodnak, ehhez irányítják egész életüket. A nomád pásztorkodás mesterszavai közül ez a fogalom maradt meg az állattenyésztők gondolkodásában legtovább. Így a debreceni öreg gazdák és öreg parasztok ma sem azt mondják, hogy a jószágot a Hortobágyra hajtják ki, hanem a Hortobágyho és a Hortobágytúl hajtják haza. Nyilvánvaló, hogy az egész jelentéktelen folyót értik. A régi oklevelek szintén így használják. Így az etnográfus területe nagyon megbővül, és a Hortobágy-folyóra támaszkodik. Másfelől a hortobágyi pásztorok sem egységes karaktert képeznek. Alapjában ősidők óta, a mai napig mind magyarok. Túlnyomó nagy részük nem debreceni, hanem a pusztát környezőfalvakból: Balmazújváros, Tiszacsege, Tiszafüred, Nagyiván, Nádudvarról való születésűek. És ha a számadó idők folytán beköltözik is Debrecenbe, a bojtárok falusiak. A gyűjtő tehát nem elégedhetik meg a pusztán való gyűjtéssel, hanem be kell menni a környezőfalvakba is és ott is keresni a pásztornótákat. Így tettem én is.

 

EZ MÁR KÉSŐBBI SZEREDÁS ELŐADÁSBAN

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.