Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NÉPDALAINK A-tól - Z-ig, sok-sok kottával

2011.07.16

A NÉPDALOKRÓL ÁLTALÁBAN

 

Herder óta használatba jött terminus olyan dallamok jelzésére, melyeket „sokan és sokáig énekeltek” (Bartók). E népszerű meghatározás mögött a népdalnak olyan elsődleges élete van, melyben a „nép” elnevezést igénylő társadalmi rétegek (parasztság, pásztorok, iparosok, bányászok, katonák stb.) azt közvetlen tulajdonul használják, alakítják és szájhagyományozás útján adják tovább. A mai összehasonlító népzenekutatás megállapítása szerint a népdal 1. a rögzítő írásbeliséggel szemben szabadon alakítható, 2. lényegesen történeti jelenség, melynek nincs időfeletti sajátos stílusa, hanem minden egyes korszak stílusával adás-vevés kapcsolatban áll, 3. intonációjában, sajátos hangvételében mégis mindig elkülönül a műzenei jelenségektől, 4. hatása a műzene minden fontosabb stílusában kimutatható. Ez a hagyományos jelentésmagyarázat megállja helyét a Naumann–Meier-féle recepció- és a Pommer-féle produkcióelmélettel szemben éppen úgy, mint a népdal-ideát tagadó és Herder invenciójának tulajdonító törekvésekkel szemben (Levy, Klusen). – Mint népköltészeti műfaj a népi  líra fő műfaja. A dolgozó osztályok, elsősorban a parasztság életének meghatározott alkalmaihoz kapcsolódó, érdekeit szolgáló, érzelem- és gondolatvilágát tükröző rövid ének, melynek szövege és dallama szerves egységet alkot, a szóbeliségben él, kisebb-nagyobb közösségek keretein belül terjedt el, s jellemzője az állandó variálódás (változatképződés). Eredete s egyben alkotója is rendszerint ismeretlen, a közösségivé válás során az egyéni, esetleges jegyek letörlődnek, az egyes változatok közös stílussajátságokat öltenek. Így elsősorban az  előadók különféle típusai, az előadás módja és alkalmai, ill. a dallam és a szöveg típusai vizsgálhatók. A 18. sz.-ban megindult népköltészeti gyűjtések óta eredet s főként funkció szempontjából megkülönböztetik a műdalt és a népdalt (korabeli kifejezéssel pórdal, köznép dalaparasztdal ez utóbbi elnevezés máig fennmaradt), összefoglaló közös nevük a dal A hivatásos és a népköltészeti műfajok századok óta kölcsönösen hatnak egymásra, épp ezért is az új stílusú népdal áll legközelebb az irodalmi formákhoz és megfelelőkhöz; e műfajnál legerősebb a folklorizálódás (folklorizáció) és kiegészítője: a  folklorizmus – Az európai és a magyar parasztság költészetének az utóbbi századokban a népdal vált a központi, legismertebb műfajává, ezzel kezdődött a népköltészeti kutatás és a törvényszerűségek legnagyobb részét is e műfajból vonták le. – A kutatás jelenlegi állása szerint a népdal két nagy történeti rétegre osztható: régiesebb közösségi (alkalmi, szertartásos) és újabb személyi (szubjektív) jellegű csoportra, ez utóbbinak kialakulása összefügg az egyéniség mind szabadabb kibontakozásával és erős irodalmi hatás következménye. Kérdéses, hogy e két nagy csoport egyetlen s főként egységes műfaji kategóriát képez-e? Tartalmi-tematikai szempontból hat csoport különíthető el, ezek közül kettő-kettő egymás közeli rokona: 1. alkalmi, – 2. szertartásos, – 3. életformához, foglalkozáshoz köthető, – 4. történeti, társadalmi, politikai vonatkozású, – 5. mulattató, – 6. érzelmi jellegű népdalok csoportja; mindezek egyben történeti kategóriák is. Így az alkalmi-szertartásos csoportban megmaradtak a régi varázsénekek műfaji leszármazottai, ill. rokonai: a rítusének  népszokások költészete (szokásdal, szertartásos ének), a vallásos népének a különféle köszöntők valamint a nem szertartásos, alkalomhoz fűződő bölcsődal az átmeneti típusú, régies siratóének és műfaji rokonai stb. A régi munkadal halvány és átalakult emlékei őrződtek csak meg annál több régies vonást hordoznak máig a különféle játékdalok. Mindezek utóbb jelentős mértékben átalakultak és az újabb, személyi jellegű népdalokhoz közelítenek. Időben a középső réteghez sorolhatók a történeti ének politikai dallegújabb hajtásuk a mezei és ipari munkásdal, valamint ez utóbbi csoporton belül központi helyet elfoglaló mozgalmi dal. A régibb réteghez tartoznak a társadalmi mondanivalójú porcióének és oldalági leszármazottjuk, a panaszdal. A régibb bujdosóénekek és rabének, az újabb börtöndal is részben tiltakozó, részben panaszos hangvételűek; az időrendi-műfaji sort az agitatív kortesdalal és békedal zárhatjuk. A foglalkozási dalok nem különülnek el élesen a politikai-társadalmi vonatkozásúaktól, legszebb példája ennek a roppant gazdag és sok alcsoportra bomló újkori katonadal Több tucat hagyományos foglalkozási csoport alakította ki a maga dalkincsét, mely saját körén kívül kevéssé ismert és a népdal, valamint a divatos korabeli műdal formáin alapul. A társasélet hagyományosabb műfaji csoportjai a bordal  ivónóta és mulatónóták valamint a velük rokon táncdal tréfás dal és a gúnyos dalok, ill. a sokféle csúfoló A népdal fejlődésének csúcsait kétségkívül az érzelmi jellegű, személyi vonatkozású műfaji csoportok érik el, a műfaji, stiláris és verselési törvényszerűségeket elsősorban ezek alapján állapították meg. A kötött forma  itt a legszabályosabb, e dalcsoportokban alkalmaznak leggyakrabban képeket, hasonlatokat és különféle más stíluseszközöket E szubjektív individuális népdalok hatottak legintenzívebben minden más dalcsoportra. – A népdal történeti alakulását ma még nem látjuk tisztán. A fejlődés elején kétségkívül a közösségi dalcsoportok állanak, ezek alkalmak és szerep szerint osztályozhatók. Az egyénibb, személyi népdalok az utóbbi századok termékei csupán, mindenesetre korábbi hagyományok felhasználásával alakultak ki. A versszak, a sorvégi rím, a kötött ütem- és főként szótagszám sem régi formai vívmány. – A dallam és forma szempontjából régi stílusúnak tekintett alkotások jelentős része mindössze 18. sz. előtti, az új stílus értelemszerűen egészen fiatal. A  természeti kezdőkép a sokat vitatott virág- és színszimbolika, jelképesség aligha régibb a reneszánsznál, jelentős irodalmi hatás eredménye, ellenben a párhuzam a túlzás, az ismétlés, az alliteráció és sok más stiláris-formai eszköz nagyon régi örökség. – A népzene eredetének és fejlődésének kutatása jóval előbbre tart ugyan, mint a szövegé, de eredményei még nem lezártak. – Egyöntetű és a népdalra is vonatkozó megfigyelés szerint a tudatos gyűjtések időszakában a nők voltak a jobb énekesek, egyes dalcsoportok valamelyik nemhez kötődtek (pl. siratóének, bölcsődal, lakodalmi ének stb. a női, a katona-, pásztor- és betyárdal pedig a férfi repertoárjához tartozott, de a legtöbb kategóriát el lehet osztani a két nem között). Régies viszonyok között szigorú szabályok kötötték az egyes korcsoportok előadói szereplését, köztudott pl., hogy idős és főként özvegy asszonyoknak már csak vallásos népéneket illett mondaniok. A nemzedékek közti különbség egyébként a régi és az új stílus eltéréseként mutatkozott leggyakrabban. A legújabb korban mindjobban csökkent a szóbeliség, ezzel párhuzamosan nőtt az írásbeliség szerepe, a daltudás országszerte lehanyatlott. Ugyancsak egyöntetű megfigyelés szerint ez időben a szegényebb néprétegek, továbbá a nők és a gyermekek őrizték legtovább a hagyományos, régies formákat. Bartók Béla és követői beszélnek ugyan táji dallamstílusokról (dunántúli, alföldi, felvidéki, erdélyi, moldvai), ezek elkülönítése azonban nem megnyugtató, inkább a fejődés fáziseltolódásaiból adódik. Szövegi szempontból még ennyit sem tudunk mondani, inkább talán egyes dalkategóriák és típusok többé vagy kevésbé elterjedt volta jelenti a fő különbséget. Egyelőre meghatározatlanok a népi-nemzeti jellemzők (inkább formai-stiláris és főként dallami szempontból vannak kimunkálva), nem ismerjük eléggé a népcsoportok és a népek közötti kölcsönhatás sok kérdését sem; ez utóbbi tekintetében Bartók Béla népzenei tanulmánya – összefoglaló jellegével – máig egyedül áll. Ismertebbek a dalolás alkalmai: az emberi élet, az év menete, ill. fontosabb állomásai, a mindennapi munka, annak szünetei és szinte valamennyi társas összejövetel alkalmat adhat az éneklésre. Ezek egy része nemek (pl. fonó, katonaság), ill. korcsoportok szerint (vasárnapi játszó, pincézés stb.) elkülönít, de vannak minden szempontból közös összejövetelek (lakodalom, kukoricafosztó stb.) is, ahol eleinte nem és kor szerint, majd együttesen énekelnek. Az igazán személyi jellegű népdalok azonban ezektől a hagyományos alkalmaktól el is szakadhatnak, s nem feltételük a közös éneklés, gyakran hangzanak el szólóban. Bár a legtöbb dalolási alkalom nem jelent szoros műfaji és tematikai kötöttséget (l. pl. a fonódal összetett jellegét), a népdal sok kérdése a mögöttes alkalom nélkül éppúgy nem érthető meg, mint a szöveg a dallam nélkül és viszont, holott ez utóbbiak is egymást váltogatják. Az átadás-átvétel, a változatképződés számtalan kérdése éppúgy nyitott, mint az esztétikai értékelésé is. Jelenleg úgy látjuk, hogy e kis terjedelmű, rövid tömör és egyszerű forma képes volt egyszerű emberek százezreinek érzés- és gondolatvilágát kifejezni, mégha a felhasznált költői eszközök nem is mind saját leleményűek. A népdal tudatosított olyan belső folyamatokat, amelyek nem művészi formában talán soha nem kerültek volna közlésre. E tudatosodás félúton megáll: mintegy segítségért fordul a közvetlen környezethez, a természethez, ismeretlen belső folyamatot ismert külső jelenséggel hoz kapcsolatba, miközben évezredes és friss költői eszközöket és fordulatokat – minden disszonancia nélkül – használ fel egymás mellett. Az így kifejezett törekvések, vágyak, érzések és gondolatok a szó valódi értelmében még nem egyéniek és nem is egyediek; az énekesre, a lírai hősre egyetlen szövegből (kivált dallamból!) sem lehetne ráismerni: tipikus helyzetekben énekelnek társadalmi-emberi típusok, akiknek e művészi közlését széles rétegek értik és magukénak is érzik. Bartók Béla szinte természettudományos jelenségnek vélte ezt a nagyfokú stílusegységet, lelki közösséget. Itt még nincs helye árnyalásnak, részletezésnek; a lírai elem nem is egyetlen összetevő; sok epikus maradvány (epikus-lírai műfajú dalok, ill. az epikán belül kialakult stíluseszközök átvétele), valamint a szertartások, cselekmények emlékeként sok dramatikus elem is megőrződött. – A népdal és a műzene megkülönböztetése a reneszánsz irodalmától az ókorig nyomon követhető [Montaigne: poesie populaire et purement naturelle; Johannes de Grocheo (13. sz.): musica simplex vel civilis pro illiteratis; Bonifác (8. sz.); Auxerre-i zsinat (578): chori saecularium vel puellarum cantica; Suetonius: carmen vulgarissimum, notissimum canticum; más római kifejezések: cantus incultus, incompositus, inexpertus, nescius, rudis, trivialis, inconditus]. – Az a variabilitás, mely a folklórt az „irodalomtól” elvileg megkülönbözteti (Steinitz), a népdalnak mint zenei jelenségnek csak a romantika óta megkülönböztető sajátsága a műzenével szemben: a 18. sz.-ig az írott műzenei dallam egyéni díszítése és módosítása nemcsak megengedett, hanem nagyrészt kötelező is volt, tehát a népdal és műzene elválasztása nem jelentett akkora távolságot az előadásmódban, mint manapság. A hangnemi és szerkezeti módosulások, a kontamináció és rokon jelenségei a népdal lényeges szabadságának tulajdonképpeni jelei, ugyanakkor történetiségének is hangzó bizonyítékai. Történeti aspektusokban a népdal igen erős fáziseltolódást mutathat az őrző réteg hagyományérzékének foka szerint: újkori stílusú dallam középkori jellegű hangnemben mozoghat stb. A szájhagyomány bizonyos mértékig megfér a szövegi írásbeliséggel (mint a dalkéziratok mutatják); a  népének esetében még a dallamrögzítés sem zárja ki a szabad alakítást. A népdalban tehát a dallam sokkal szabadabb elem, azaz sokkal jobban őrzi annak elsődleges voltát, mint a szöveg. – A népdal hangzásilag minden énekelt (vokális) megnyilatkozást felölel a dallamos kiáltástól és mondókától, a szöveg nélküli jódlitól a több szólamú és több kórusos képződményekig, formailag az egyszerű motívumismétléstől a több strófás szerkezetekig. Történetileg legfontosabb hordozója a szokásvilág, a közösségi és egyéni élet fordulóihoz fűződő hagyományos mozzanatokkal (főként ezekben jelentkeznek a leghagyományosabb dallamok), ill. a régi formákba kapcsolódó új tartalmakkal – Ha mai, leginkább csak „szórakoztató” szerepében még felfedezzük a morális ráhatásokra irányuló régi funkciót, úgy azonosíthatjuk a népdalt a legtágabb értelemben vett szokásdallammal (Constantin Brăiloiu). E közös morális hatásigény lesz az alapja annak az alakítókészségnek, mely válogató eljárással (Sharp, Cecil James) keresi ki a közösség és egyén találkozási pontját egy új formaélményben. Erősen élő hagyományerők és életképes behatások találkozása egészen új, friss stílusokat hozhat létre, mint a magyar, finn és görög új népdalstílus kialakulása bizonyítja. – A népköltészet szövegtematikai alapon felállított kategóriái általában nem esnek egybe konkrét dallamstílusokkal, mivel az utóbbiak inkább a hordozó népek zenetörténeti, korszakaihoz kapcsolódnak. Dallamstilisztikailag is jellemezhető szövegcsoportok főként reliktum jellegűek (gyermekdal, regösének, sirató stb.), vagy még be nem olvadt friss idegen hatásra mutatnak („Egyszer egy királyfi”). Azok a munkálatok, melyek a társadalomtörténeti fázisoknak a dallamstílusokkal való összefüggéseire irányultak, egyelőre csak kísérleti nívójú eredményeket hoztak (Werner Danckert, Maróthy János, Walter Wiora). Ugyanígy az egyes népek, népcsoportok és fajok dallam- és előadásjellegének megállapítása, ill. a népek fölötti előadáspszichológiai típusok felállítása (Lomax) még csak kezdeti stádiumban van. Az összehasonlító  népzenekutatás feladata lesz, az egyes népek körében végzett típusvizsgálat, valamint történeti, szociológiai és pszichológiai adatok alapján ezekre kielégítő választ adni. A szöveg és dallam viszonyának tudományos vizsgálata csak a primitívek területén mutatott fel számottevő eredményeket (George Herzog), különben a „különvált szövegvizsgálat és a zenefolklór még nem találta meg azokat a közös pontokat, amelyeken kutatásai a paraszti előadás lényegét lepleznék le” (Ortutay Gyula). Ritmusbeli szorosabb összefüggéseket a  recitatív területén tartunk számon. Kötött ritmusú modellek általában eléggé függetlenek a nyelv ritmusától. Bár a dallamok és szövegek sokoldalú, ill. többszörös cseréje általánosan számon tartott tény, ugyanakkor több száz éves feljegyzések tanúsága szerint egyes dallamok és szövegek szívósan együttmaradnak. Előadásmódban az európai és közel-keleti népdalban feltűnik a dinamikai árnyalás hiánya; az érzelmi fokozat inkább cifrázatgazdaságban fejeződik ki. – Az elsődleges népdal ma világszerte visszahúzódóban van. Szerepét a másodlagos életet élő népdal veszi át. Ebben 1. kisebb-nagyobb mértékben felfedezhetők az elsődleges népdal hagyományai, a peremterületeken erősebben, mint a központokban; 2. jellemző folyamatok: a tudományos és dilettáns gyűjtés, egy kiválogatott anyag terjesztése, „mozgalmak”, „másodvirágzások” keletkezése; 3. az ipari fejlődés veszélyei mellett annak pozitív hatásai is jelentkeznek (autentikus forma és előadásmód megőrzése és továbbadása felvételek útján); 4. a népdal lényeges vonásai oly mértékben származhatnak át egy új népies műfajba, hogy idők folyamán újfajta elsődleges népdalról beszélhetünk. Ez akkor valósulhat meg, ha a másodlagos állapot nem utópisztikus restauráció, hanem újfajta tudatos kapcsolat a népdallal, mely válogatásos alapon magasabb nívót érhet el az előzőnél. Főként a népdal új társadalmi szerepének megértésén múlik (iskolai nevelés, kommunikációs eszközök bevonása nemzeti és nemzetközi népdalértékek megértetésére, műzenei feldolgozás és népdalszellemű alkotás), hogy a másodlagos létforma hosszú időre és nagy távolatokra hasson. Mint történeti jelenség a másodlagos népdal éppúgy kutatási téma, mint az elsődleges; ez nagyban hozzásegít, hogy az elsődlegest is egy zenei kultúra egészének keretében szemléljük.

 Irod. Erdélyi János: Népdalköltészetünkről (Népdalok és mondák, II. Pest, 1847); Imre Sándor: A népköltészetről és a népdalokról (Bp., 1900); Bartók Béla: A magyar népdal (Bp., 1924); Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Bp., 1927); Pulikowski, Julian: Geschichte des Begriffs Volkslied im mus. Schrifttum (Heidelberg, 1933); Wiora, Walter: Das echte Volkslied (Heidelberg, 1950); Brăiloiu, Constantin: Folklore musical (Encyclopédie de la musique Fasquelle, Paris, 1959); Maróthy János: Az európai népdal születése (Bp., 1960); Suppan, W.: Volksgesang (Die Musik in Geschichte und Gegenwart, XIII., Kassel, 1966); Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1969); Ortutay Gyula–Katona Imre: Magyar népdalok (I–II., Bp., 1970); Voigt Vilmos: A folklór esztétikájához (Bp., 1972).

   SZÖVEG ÉS DALLAM

Adott Isten szekeret...
Szekeremnek kereket
Üvegemnek feneket,
Abból iszom eleget
 
A doktor is azt mondta,
Vizet ne igyak soha!
Mer' a vízben béka van,
Életemnek vége van.
Bort igyak én, ne vizet!
Ez vidámít engemet.
 
Adjon Isten minden jót!
Diófából koporsót,
Boszorkánynak lapátot,
Vak koldusnak kabátot,
Vénasszonynak meszelőt,
Énnekem hű szeretőt!
 
|: r m f r m d l, :|
(|:) s, s, s, s, d d d r r d tá, l, l, l, (:|)

A szennai lipisen, laposon

4/45/4


 

 

A szennai lipisen, laposon
Leesett a szalagos kalapom.
Arra kérlek, Bözsikém, angyalom, galambom:
Vegyed fel a szalagos kalapom.

 

  Addig rózsám

4/4



 
Addig rózsám el nem veszlek,
Míg a tóban halak lesznek,
Abban pedig mindig lesznek,
Így hát rózsám, el nem veszlek!

Addig rózsám el nem hagylak,
Míg a tóban békák laknak.
Abban pedig mindig laknak,
Így hát rózsám, el nem hagylak.


 A horgosi csárda

A horgosi csárda ki van festve.
Oda jár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni minden este.
|: Kocsmárosné assziszi', hogy a lányát elveszi egy valaki. :|
 
l, d t, d r d t, l, m l,
d m m m d m m m d m m m d m m m r d r d
|: m s fi s l l s m m r m f f m r d t, l, :|

Aki legény akar lenni

2/4



 
Aki legény akar lenni,
Nem kell annak megnősülni.
Én is az akarok lenni,
Nem is fogok megnősülni.

Aki leány akar lenni,
Nem kell annak férjhezmenni.
Én is az akarok lenni,
Nem is fogok férjhezmenni.

Akkor szép az erdő
 Akkor szép az erdő, mikor zöld.
Mikor a vadgalamb benne költ.
A vadgalamb olyan mint a lány,
Fáj a szíve a legény után.
 
Nem vagyok én oka semminek,
Édesanyám oka mindennek.
Mért nem adott engem olyannak,
Aki választottam magamnak?
 
m ri m fi s fi t t l
m ri m fi s fi m m r
t, d t, l, t, l, fi m r
t, d t, l, t, m t, t, t,

Amikor én leány voltam

4/42/4



 
Amikor én leány voltam,
Jaj milyen szép leány voltam,
Édes Gergelyem,
Kedves Gergelyem, kedves Gergelyem!

A Gergellyel én táncoltam,
Jaj de szépen járogattam!
Édes Gergelyem,
Kedves Gergelyem, kedves Gergelyem!

Által mennék
 Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában.
Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában.
 
Által menni én a Tiszán nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán sejehaj, félre fordul a nyereg.
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.
 
|: s, s, s s r m f m r m d t, d r d t, s, s, :|
|: s f m f l s r r r s s r m d
s, s, s s r m f m r m d t, d r d t, s, s, :|


Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra.
Én sem fekszem minden nap szép paplanos ágyba.
R. Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka!
     Szánj meg, bánj meg, gyönge kismadárka!
 
Az én kdves vacsorám csak egy piros alma.
Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.
R.
 
|: r r s s s m d d d f m r r :|
|: d r tá, d s, l, tá, l, s, s, :|

Az oláhok, az oláhok facipőben járnak.
Azok élik világukat, kik párosan hálnak.
Lám én szegény szolgalegény csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok, csak falat találok.
 
Mindenkinek van babája, csak énnékem nincsen.
Kinek kettő, kinek három, nékem egy csepp sincsen.
Ha az Isten egyet adna, nagyon megbecsülném,
Kezét lábát összekötném, a füstre föltenném.
 
|: m m m d m m m d l, t, d t, l, l, :|
(|:) s, s, s, s, d d d d r r d r m d
m m m d m m m d l, t, d t, l, l, (:|)

Cifra palota

2/4



 
Cifra palota,
Zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa,
Vár a viola.

Kicsi vagyok én,
Majd megnövök én,
Esztendőre vagy kettőre
Huszár leszek én.

Én azt megteszem,
Katát elveszem,
Ő dolgozik, én meg alszom,
Este megverem.
 

Hess, légy

Hess légy, ne szállj rám,
Beteg vagyok én,
Legyezz engem, Péter uram,
Meggyógyulok én.

Hess légy, ne szállj rám,
Beteg vagyok én,
Legyezz engem, Julis asszony,
Meggyógyulok én.

Cifra palota,
Zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa,
Vár a viola.

Kislány vagyok én,
Majd megnövök én,
Kellüe rózsa vagy ibolya?
Azt is adok én.

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,
A szegénylegénynek utat mutassatok.
Mutassatok utat a szegénylegénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.
 
Liba, liba, liba, apró pici liba,
Minek is mennék már én el a lagziba?
Minek is énnékem olyan lakodalom,
Akibe' a babám maga a menyasszony. 
 
l l t l m d l s r d l, l,
d' t t s s l t d' l m m
d' t l t s s l t d' l m d
l l t l m d l s m r l, l,

Ellopták szívemet, jól érzem.
Aki ellopta is esmérem
R. Tied vagyok, rabod vagyok, megkötözött foglyod vagyok, édesem.
 
Szerencsés és kedves tolvaj vagy,
De ha már megloptál, el ne hagyj!
R.
 
|: r f m f m r f s l :|
l l l f s s s m f f f r m m m l f m r

Elindultam szép hazámból

3/4



 
Elindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordult.

Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.

Én Istenem, rendelj szállást,
Mert meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.
 
 

Elmentem a piacra

 

4/4


 
Elmente-em a piacra,
Elmentem a piacra, racra,
   piacra, racra, piacra,

Megvette-em én a búzát,
Megvettem én a búzát, búzát,
   a búzát, búzát, a búzát.

Elvitte-em a malomba,
Elvittem a malomba, lomba,
   malomba, lomba, malomba.

Felönté-ém a garatra,
Felöntém a garatra, ratra,
   garatra, ratra, garatra.

Hazavi-ittem a lisztet,
Hazavittem a lisztet, lisztet,
   a lisztet, lisztet, a lisztet.

Sütötte-em én perecet,
Sütöttem én perecet, recet,
   perecet, recet, perecet.

Megetté-ék a gyerekek,
Megették a gyerekek, rekek,
   gyerekek, rekek, gyerekek.

Erdő, erdő...

Erdő, erdő, kerek erdő,
De szép madár lakja, kettő,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Piros a rózsám orcája.
 
Olyan piros, mint a vér,
Gyakran reá csókot kér,
De én bizony nem adok,
Inkább jól megátkozom.
 
Kilenc fia néma legyen,
A tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen,
Ország-világ híre legyen.
 
Kinek nincsen szeretője,
Menjen ki a zöld erdőbe!
Írja fel egy falevélre,
Mért' nincs neki szeretője.
 
m m m d f f (s) f
r r r s m m m (s,)
d d d m r r (m) r
t, t, t, s, d d (r) d


Este van már, késő este, kilencet üt az óra.
Ez a kislány, barna kislány kiállott a kapuba.
Álom, álom mért nem jössz? Mért nem jössz a kacsingató szememre?
Mindig az a barna, mindig az a csalfa legény jár az eszembe.
 
l, d m r l, d m r d t, r d t, l, l,
m s t l m s t l s fi l s fi m m
l t l s fi s l s f m r m t d r m f m
l, l, d d m r l, l, d d m r d t, r d t, l, l,


Farkas Ilka bő szoknyája hujujujujujjuj
Fennakadt a csipkefára hoppodáré hophophop
 
Nem a csipkefa fogta meg hujujujujujjuj
Marci Miska markolta meg hoppodáré hophophop
 
Ereszd Miska a szoknyámat hujujujujujjuj!
Ne szomorítsd az anyámat hoppodáré hophophop!
 
t s s s t s s s t l t d' r' r'
l t d' d' r' d' t l s s s r s s s


Fekete tyúk szedegeti a meggyet.
De semmirevaló legényt szeretek.
Nem bánom én ha semmirevaló is,
Semmirevaló vagyok én magam is.
 
Életemben mindig szépet szerettem,
Utoljára csúnyával kell beérnem.
Node sebaj, ha én így érdemeltem,
Nem kellett vón' mindig szépet szeretnem.
 
Komámasszony engedjen föl az ágyra,
Hadd tegyem a jobb kezem a farára.
Nem csinálok semmi gorombaságot,
Éjfél után megoldom a gatyámot.
 
s s s s s l s f m r s
s s s s s l s f m r r
f s r d r r d tá, l, s, d
f s r d r r d tá, l, s, s,


Fölszántom a császár udvarát,
Belévetem hazám búbaját.
Hadd tudja meg császár fölsége:
Mi terem a magyar szívébe?
 
Bánat terem abban, búvetés.
A magyar élete szenvedés.
Áldd meg Isten császár fölségét,
Ne sanyargassa magyar népét!
 
m ri m fi s fi t t l
|: t t l s fi t, m m r :|
l s fi m r m t, t, t,


Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek, letekintek a völgybe.
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat.
Édesanyám szedi a virágokat.
 
l, l, l, l, r r m r d t, l,
m m d m s s fi s l f m
m m d m s s fi s l l t l m r m
l, l, l, l, r r m r d t, l,


Ha kimegyek a nényei nagy hegyre,
Aranygyűrűm legurítom a gyepre.
Majd meglátom, ki veszi föl legelől, legelől,
Ki lesz az én igazszívű szeretőm
 
Ez a kislány olyan kis lány, sárirom!
Maga jár a legény után, tulilom!
Megérett a góhér szőlő angyalom, angyalom,
Kell-e néked más szerető, csillagom!
 
l l r' d' s s l f m r r
r' d' m' r' s s l t d' l l
r' d' m' r' s s l t d' l t l f r
l l r' d' l l s f m r r


Hej, halászok, halászok!
Merre mén' a hajótok?
Törökkanizsa felé,
Viszi a víz lefelé.
 
Hej, halászok, halászok!
Mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet,
Vörösszárnyú keszeget.
 
Hát a keszeg mit eszik,
Ha a bárkába teszik?
Nem eszik az egyebet,
Csak szerelem gyökeret.
 
r r l, l, r m r m f
f s l f m r r
f s l f r l, r s
f m r r l, l, l,


Hídló végén, padló végén
Karikás táncot járják.
Hídló végén, padló végén
Karikás táncot járják.
 
Elől járja János bíró
Gombos dolmányában,
Hátul járja Mári asszony
Csipkés rokolyában.
 
l t l s m l t l s m fi m r r fi l l
l t l s m l t l s m fi l fi r r m r r


Hol jártál az éjjel, cinegemadár?
Ablakodban álltam, drága violám.
Mért be nem jöttél hát, cinegemadár?
Féltem az uradtól, hogyha rám talál.
 
Nincs itthon az uram, cinegemadár,
Csinálosi erdőn csónakot csinál.
Jó lovai vannak, hamar hazaér,
Mi lesz veled rózsám, hogyha nálad ér?
Rossz lovai vannak, nem ér ma haza,
Mulathatunk rózsám egész éccaka.
 
l l t l s m r r m fi s
l l t l s m r r s f m
r r m r d l, s, s, l, t, d
r r m r d l, s, s, d tá, l,


Hull a szilva a fáról,
Most jöttem a tanyáról.
Ej! haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
 
Egyik ága lehajlott,
Az én rózsám elhagyott.
Ej! haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
 
Kis kalapom fekete,
Páva tolla van benne.
Ej! haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
 
l, l, l l s l l r r s f m m l,
r s f m r d s, d r d l, l,


Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot.
Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot.
Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja.
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.
 
Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak.
Oda hívnak engemet is magyar katonának.
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak.
Elmegyek a pajtásimmal jó lovas huszárnak.
 
Szép a huszár, szép a huszár felül a lovára.
Aranymente a hátára, kard az oldalára.
Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába.
Ne sírj, rózsám, megtérek még szép magyar hazámba.
 
s fi m m t t t t d' t l s fi t,
s fi m m t t t t d' t l s fi fi
l l l l l t l s fi m t t l r
s l t t t l s s t l s fi m m


Jaj, de beteg vagyok,
Talán meg is halok.
Talán bizony a szeretőm édesanyja
Engem megátkozott?
 
Ne átkozzon engem
Senki édesanyja!
Mert én az ő kökényszemű barna lányát
Nem szerettem soha.
 
Ha szerettem volna,
El is vettem volna.
Kisöcsényi magas templom tornya alatt
Megesküdtünk volna.
 
d r m f d d
s l t d' s s
s l t d' s l s f m d r m
f l s r d d


Jól van dolga a mostani huszárnak.
Nem kell szénát kaszáljon a lovának.
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám tedd a lovam elébe!
 
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli fel a lovat, ha én nem?
Felnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
 
Kesely lovam nyerített a csatába.
Mellső lábát éles golyó találta.
Szállj le huszár, vedd le nehéz nyergedet, nyergedet, de nyergedet,
Szegény lábam nem bír tovább tégedet.
 
m t, m t, s s fi m ri fi t,
m t, m t, s s fi m ri fi t,
s s l l s s fi fi m m r m m d d t, t, l,
t, t, m m s s l s fi m m


Kimegyek a doberdói harctérre.
Föltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
 
Édesanyám, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Olaszország közepében lesz a sírom.
Édesanyám, arra kérem, ne sírjon!
 
m d r d r m f m r l, l,
l s l s l t d' t l m m
l s l s l t d' t l m s f
m d r d r m f m r l, l,


Kinyílt a rózsa,
Hajlik az ága,
Nincsen aki leszakassza,
Csak úgy hervad rajta.
 
Egyik ága hajlik
E leány vállára,
Másik ága reáhajlott
A Gyurka vállára.
 
Szakítsd le Borka,
Kösd bokrétába,
Hadd tűzze a Györki Gyurka
Csárdás kalapjára.
 
l s s l r s s s l f
f s l l l s f r d d d d r r


Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban.
De szép barna kislány van a szomszédunkban.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni.
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.
 
Ennek a kislánynak dombon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába'.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága.
Ennek a kis barna lánynak én leszek a párja.
 
s s l s fi m r t, d l, s, s,
t t l s fi s m d m s r r
t t l s fi s m d m s r t,
s s fi s l s fi m r t, d l, s, s,


Komáromi kisleány vigyél által a Dunán,
a Dunán, a Dunán, vigyél által a Dunán!
 
Ha átviszel a Dunán, megcsókollak a prtján,
a partján, a partján, megcsókollak a partján.
 
Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van,
Soha sincs jó idő, mindig esik az eső.
 
l l m fi s fi m l l m fi s fi m
d r m d r m m r d t, l, l, l,

Megdöglött a bíró lova

4/4



 
Megdöglött a bíró lova,
Megnyúzta a bíró maga.
   Sej, haj, remoson,
   Húzza rá, verje rá, tegye rá takaroson.

Bőre jó lesz lepedőnek
A bíró feleségének.
   Sej, haj ...

Feje jó lesz fejkötőnek
A bíró feleségének.
   Sej, haj ...

Farka jó lesz legyezőnek
A bíró híres menyének.
   Sej, haj ...

Bele jó lesz pántlikának
A bíró édesanyjának.
   Saj, haj ...

Megkötöm lovamat





 
Megkötöm lovamat
Szomorúfűzfához,
Lehajtom fejemet
Két első lábához.

Lehajtom fejemet
A babám ölébe,
Hullajtom könnyeim
Rózsás kötényébe.

Megrakják a tüzet,
Mégis elaluszik,
Nincs az a szerelem,
Aki el nem múlik.
 
Rakd meg babám, rakd meg
Lobogó tüzedet,
Hadd melegítsem meg
Gyönge kezeimet.
 
Szól a kakukkmadár,
Talán megvirrad már.
Isten veled rózsám,
Magad maradsz immár...
 
Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál
Minden falevelen?
 
l l m m l l s m m r m m
r r l, l, r r d l, l, s, l, l,


Megyen már a hajnalcsillag lefelé.
Az én kedves galambom most megyen hazafelé.
Lábán van a csizmája, lakkos szárú kis csizma,
Rásütött a hajnalcsillag sugara.
 
Amerre mégy édes rózsám, kivánom,
Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon!
A zöld fű is előtted édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen!
 
s l s m s f m r m d d
d' t l t d' t l s m d m s s s
d' t l t d' t l s m d m s s r
s l s m s f m r m d d


Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna, katona se lettem volna.
Éljen, éljen a nemzet!
 
Gyere pajtás katonának,
Téged teszlek kapitánynak!
Pár esztendő nem a világ, éljen a magyar szabadság!
Éljen, éljen a nemzet!
 
l, l, t, t, r d t, l, r r m m s f m r
l l si l t l f r m m ri m f m d l,
r d t, m l, l, l,


Ősszel érik babám a fekete szőlő.
Te voltál az igazi szerető.
Bocsásd meg ha valavalaha vétettem,
Ellenedre babám rosszat cselekedtem.
 
Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ.
Közepébe' legel egy kis bárány.
Közepébe' gyöngyen legel egy kis bárány.
Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány.
 
Kinek varrod babám azt a hímzett kendőt?
Neked varrom, hogy legyél szeretőm!
Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot,
Közepébe' babám, hogy szeretőd vagyok!
 
m f m r d s, d r m r l, l,
l s m s f m r s m m
l s m s f m l, t, d r m f
m f m r d s, d r m r l, l,

Repülj madár, repülj

2/4



 
Repülj madár, repülj,
Ménaságra repülj,
Édes galambomnak
Gyenge vállára ülj.

Mondjad, én küldtelek,
Mondjad, hogy rab vagyok,
Idegen tömlöcben
Térdig vasban vagyok.

Rab vagy rózsám, rab vagy,
Én meg beteg vagyok,
Mikor eljössz hozzám
Akkor meggyógyulok.

Röpülj páva, röpülj,
Vármegye házára,
A szegény raboknak,
Szabadulására.
 
Leszállott a páva
Vármegye házára,
De nem ám a rabok
Szabadulására.
 
Felszállott a páva
Vármegye házára,
A szegény raboknak
Szabadulására!
 
l s m r r s
l s m r m d
m r d l, s, d
r d l, s, d l,


Sej a tari réten
Piros-barna kislány.
Arra megy egy piros-barna legény,
Leveszi kalapját.
 
Mit csinálsz te kislány? Piros-barna kislány.
Látod, hogy a víg tari nagy réten
A szénát gyűjtögetem.
 
Nem való az néked,
Piros-barna kislány.
Néked csak egy híves szoba kellene
Kiben slingolgatnál.
 
s f m d r r
r' d' t s l l
l t d' r' r' r' l l s d'
f f m d r r


Summáját írom Eger várának,
Megszállásának, viadaljának,
Szégyenvallását császár hadának,
Nagy diadalját Ferdinánd királynak.
 
Urak halljátok sok csuda dolgot,
Mint az Úristen hada vígságot,
Mutat hozzátok irgalmasságot,
A pogányokon álla bosszúságot.
 
d d r m m l s f m m
l l t d' l t s f m m
f m r f m r t, d r r
d t, l, d r m m r d r d


Süvegemen nemzetiszín rózsa.
Ajakamon kedves babám csókja.
Ne félj babám, nem megyek világra.
Nemzetemnek vagyok katonája.
 
Nem kerestek engemet kötéllel.
Zászló alá magam csaptam én fel.
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
 
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem.
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig vívni!
 
m d l, f m r d t, l, l,
l m m d' t l t l m m
l m m d' t l t l m f
m d l, f m r d t, l, l,


Szánt a babám, csireg-csörög sej, haj, a járom.
Szánt a babám a benedeki határon.
Száraz a föld, (a) hármas eke nem állja.
Szép a babám Benedeken sej, haj, nincs párja.
 
Mondtam babám, ne rakd meg a sej, haj, szekeret!
Feltöri a villanyél a kezedet.
Fábul van a villa nyele nem másbul,
Feltöri a tenyeredet, sej, haj, csunyául.
 
s, d t, d r m f r s f m d d
m f s r (r) d d s, s, l, l, s,
m f s r (r) d d s, s, l, l, s,
s, d t, d r m f r s f m d d

 


Széles a Duna, magos a partja.
Nincs olyan legény, ki átugorja.
Géczi Pista átugrotta, sáros lett a csizmasarka,
Ez ám a legény!
 
l s fi s l l s fi m r
l s fi s l l s fi m r
fi fi fi m fi fi fi m fi fi fi m fi fi fi m
l s fi m r


Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.
 
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom.
 
Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom.
 
De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a bú nyomdokolja, virágom, virágom.
 
d r m m r r m d r m m r r m d s,
d r m m r r m d t, l, r r m d t, l, l,


Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,
Nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs,
Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,
Nem egy fillér, de két tallér kell ide pajtás!
 
Szegénylegénynek olcsó a vére,
Két-három fillér egy napra bére.
Azt sem tudja elkölteni, mégis végétre
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!
 
Bort kupámba, bort, embert a gátra,
Tyukodi pajtás, induljunk rája,
Verjük által a labancot az másvilágra,
Úgy ad Isten békességet édes hazánkra.
 
l, t, d r m m r s f m
l, t, d r m m r s f m
l l l l s s s s s l s f m
r d r d r d r d r r d tá, l


Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy csikós nyájastúl.
Kis pejlova ki van kötve
Szűrkötéllel, pakróc nélkül, gazdástúl.
 
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy juhász nyájastúl.
Ott főzik a jó paprikást,
Meg is eszik ki vellával, fakalánnyal, bográcsbúl!
 
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán kicsi kunyhó nyárfástúl.
Mindig azon jár az eszem, oda vágyik az én szívem párostúl.
 
r r s s f r s
l m f s l s r s f d r
s t, d r t, s, r d
t, s, r d t, s, r d tá, f, s,


Tisza partján mandulafa virágzik,
Mandulája vízbe hull és elázik.
Teremjen a mandulafa mandulát, mandulát!
Csongorádon nevelik a szép leányt.
 
Tisza partján jegenyefa virágzik.
A virágja vízbe hull és elázik.
Teremjen a jegenyefa jegenyét, jegenyét!
Csongorádon nevelik a szép legényt.
 
d d d d s s f m r d d
m s fi s l s f m s r r
m s fi s l s f m r m d t, l, s,
d d t, d s s f m r d d


Tizenhárom fodor van a szoknyámon.
Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron,
De már látom, semmi se lesz belőle.
Tizenkettőt levágatok belőle.
 
Tizenhárom veréb ugrál a jégen.
Azt gondoltam, hogy elveszlek a télen,
De már látom, semmi se lesz belőle.
Tizenkettőt elhessentek belőle.
 
Barna kislány jól meggondold magadat!
Hová teszed le a leánysorsodat?
Gyöngyvirágos oltár elé leteszed,
Onnan többé soha föl nem veheted.
 
m m f m r r m d t, l, l,
l m l l s fi m fi s m m
l m l l s fi m fi m d t,
m m f m r r m d t, l, l,


Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt,
Úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt.
Mulassunk hát egy vagy két óráig,
Végbúcsúnkat míg ki nem adják itt.
 
Végbúcsúnknak hamar vége leészen,
Szegénylegény akármerre mégyen.
Akármerre fordítja kalapját,
Szegénylegény így éli világát.
 
d' s s l s f m f s s
d' s s l s f m r d d
m m m m s s f m r r
l l l d' s f m r d d

 

Vörös bársony süvegem.
Most élem gyöngy életem.
Balogh Ádám a nevem,
Ha vitéz vagy jer' velem!
 
Fakó lovam a murza.
Lajta vizét megússza.
Bécs alját ha nyargalja,
Császár azt megsiratja.
 
Császárt hogyha kinn kapom,
Hacsérosit lecsapom.
Magát is megugratom,
Bécs várába futtatom.
 
d t, l, r d t, l,
m m f m r d t,
m m f m r f m
l m m r d t, l,

Zöld erdőben, zöld mezőben

4/4



 
Zöld erdőben, zöld mezőben sétálott egy páva,
Kék a lába, zöld a szárnya, aranyos a háta.
Hitt engem is útitársnak, nem mentem el véle,
Vásárhelyen nincsen olyan leány, sej, aki nekem kéne.

Anyám, anyám, édesanyám, elmék az erdőbe.
Fölkeresem azt a pávát, megkérdezem tőle:
Nem láttad-e a kedvesem abban az erdőben?
Kiért fáj a, fáj a gyenge szívem, sej, meg is halok érte.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Sequential proponents coded male, 5min.

(izakejiyomo, 2019.04.02 15:00)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone Without Prescription <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Without Dr Prescription</a> ect.cmap.nepzene2.eoldal.hu.hsv.ak http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

About condition, sacroiliac reduction coexistent activation.

(odousaboenova, 2019.04.02 13:17)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone Online <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">23</a> eke.dijv.nepzene2.eoldal.hu.qky.eu http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

nikia8@freemail.hu

(Anna, 2017.09.15 18:41)

Melyik dal reszlete ez es hol van benne hiba?
r r r m d d d r sz,sz,sz,sz,l,l,?
a do az elsö vonal közben van.

Budapest

(Karcagné Brigi, 2016.01.11 18:26)

Ezer köszönet! Nem tudom, hogyan csináltuk volna meg a házit a gyűjtemény nélkül... Azzal jött haza: be kell másolni, le kell szolmizálni, de a könyvet nem hozhattuk haza, majd netről... :(
Én spec nem tudok kottát olvasni, így nem volt sarokpont (dó) amitől elinduljunk...
Így kapott egy első hangot a gyerek, és le tudja ellenőrizni a munkáját.

7584 Babócsa Petőfi s u 38

(Bako Péterné, 2015.09.07 23:30)

K
ottát szeretnék kérni!-megérett a fehér szőlő sej-haj le lehet már szedni
sürgősen kelenne!köszönettel

Győr

(laci, 2014.02.08 15:44)

Egy kicsit okosodtam, (mint a rendőr 5 almamag vásárlása után ...)
Szóval a helyes hangsor:
s s l s fi s l m m r l, l,
m l d' t d' s s l m m
m l d' t d' s s l s m
s s l s fi s l m m r l, l,

Győr

(laci, 2014.02.07 09:40)

Bocs', hogy megint én!
Az előző hozzászólásom utolsó két "lá" hangja egy oktávval lejjebb van a többinél. (Mi ennek, már mint az oktávváltásnak a jelölése?)
Sajnos nem tanultam zenét, de az iPad egy zongora applikációjával szívesen eljátszom.

Győr

(laci, 2014.02.07 09:03)

Kérlek, ha tudod, írd meg melyik dal lehet ez:
s s l s f' s l m m r l l ...
Hajdan megtanítottak jó néhányat, de mára szinte csak ennyi maradt.
A lapod és az iPad majd segít feleleveníteni.

Köszi :D

(Laura, 2014.02.03 17:44)

Köszönöm szépen ezt a rengeteg szép dalt. Igazán nagyon szívmelengető volt újra eldalolni őket. És sokat segített az oldal a tanítói alkalmassági vizsgámhoz való felkészülésben. :)

Váchartyán Nefelejcs u.18

(Veronika, 2013.05.09 20:28)

Szerintem nagyon jó ez az oldal

:)

(Rita, 2013.03.14 21:48)

ngayon jók :)

Gergelem

(népzenész, 2011.09.17 21:05)

A fenti "Amikor én leány voltam" kezdősorú moldvai csángó dallam "Édes Gergelyem" ("Gergelem", "Gergelytánc") néven ismeretes. Más tájegységeken ismeretlen.