Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őszi népszokások

2009.09.22

Őszi népszokások

Ha ma kinézel az ablakon, akkor semmi kétséged nem lehet afelől, hogy beköszöntött az ősz... Ha eddig még voltak is némi "nyárvége-illúzióink", akkor most azok biztosan tovaszállnak. Hiszen esik az eső, és nemcsak afféle záporról van szó, hanem az ég is beszürkült. Egyszóval: ősz van, az iskolakezdés, az elmúlás és rengeteg népszokás évszaka.

 

Ismersz népszokásokat? Tavasziakat - gondolom - sokkal többet, hiszen azok jobban rögzültek a köztudatban, és talán a népszerűségük is nagyobb. Na, de mi a helyzet az őszi népszokásokkal? Hidd el, hogy ezek is éppolyan izgalmasak és érdekesek, mint akár a húsvéti locsolkodás, tojásfestés vagy a Gergely-járás! Lássuk csak őket sorjában!

Az őszi népi hagyományokra leginkább az jellemző, hogy a gazdasági élet ünnepei köré csoportosultak. Az egyik ilyen volt a nyári aratást záró aratóünnep. Ezt többnyire ott tartották meg, ahol kalákában dolgoztak, vagy ahol felfogadott aratók végezték a munkát, vagyis az egész falu együtt mulatott. Az aratás befejezésekor aratókoszorút kötöttek, és azt ünnepélyes menetben a földbirtokos vagy a gazda elé vitték. Az aratást vacsora és táncos mulatság fejezte be. Ha az aratás csupán családi körben zajlott, akkor azt nem követte aratóünnep. Éppúgy, mint más európai népeknél, Magyarországon is rengeteg hiedelem és varázserejű esemény kötődött a nyári betakarításhoz, különösen az utolsó gabonacsomóhoz, amely a szántóföldön maradt aratás végén.Szeptembertől novemberig tartottak a gazdasági évet lezáró ünnepek. Ilyenkor fizették ki régen a cselédek bérét, sőt ilyenkor voltak a pásztorünnepek is. Bérfizető, pásztorfogadó nap volt szeptember 29. (Mihály-nap). Kelet-Magyarországon a pásztorok, főként a juhászok Dömötör napján (október 26.) tartottak búcsút, s ezen a napon számoltak el a gondjaikra bízott juhokkal. A Dunántúlon sok helyütt október 20-án, Vendel napján tartották a pásztorünnepet.

http://www.youtube.com/watch?v=DzDDS885NaI    (Berecz andrás csodás előadásában)

MÁRTON NAPJA


A gazdasági év fontos állomása lehetett november 11-e, Márton napja is. Márton napja már a XIV. századi magyarországi krónikában is határnapként szerepelt. Sok helyütt Márton-nap volt a cselédfogadás, legeltetés, a gazdasági év befejezésének határnapja. A nyugati megyékben a pásztorok ilyenkor hordták körbe a faluban köszöntő kíséretében "Szent Márton vesszejét".

Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett, s a legenda szerint 18 éves volt, amikor palástját odaadta egy didergő koldusnak. Nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Torus püspökévé választották.
 A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. Úgy tudni, meggyőző és hiteles püspök volt, aki az imádságot és a lelkészséget össze tudta egyeztetni a jótékonysággal. Időszámításunk után 397-ben hunyt el. Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.

Ausztriában csak Karintia tartományban 44 templomot szenteltek Szent Mártonnak: november 11. körül a gyerekek lampionos felvonulásokkal, a felnőttek inkább a Márton-napi libával emlékeznek rá máig, és más népszokások is élnek még, amelyek e naphoz kötődnek.

A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Ám akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspököt eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

 

Márton-napra mindenütt liba dukál, s egyre több étterem rendez ilyenkor egész liba-heteket. Ausztriában a legtöbb liba a mezőn legelészhet, és vágási súlyát 28 hét alatt éri el, míg francia és kelet-európai társaikat kukoricával tömik hízottra. A konyhában aztán kiderül a különbség, mert a hízott liba zsírja kiolvad, és jóval kevesebb hús marad. Ez az oka annak, hogy az ausztriai szupermarketekben a hazai liba mintegy kétszer annyiba kerül, mint az importált. Ám a hízlalási módszertől függetlenül a liba repülő kalória-bomba marad. Ez lehet az oka, hogy az osztrákok éves átlagban fejenként 20 dekagramm libahúst esznek csupán, azt is főleg Márton-napkor, amikor az ünnep jó ürügyet kínál erre, s az orvosok is engedékenyebbek, azt hangsúlyozva, hogy egyetlen ropogósra sütött libacombtól még senki nem hízott el.

 

 

 

Az őszi vigasságok közé tartozott az egyik legizgalmasabb ünnep, a szüreti mulatság is, amelyhez az egész országban lovas felvonulások tartoztak. A termeket, lugasokat szőlőfürtökkel ékesítették. Az ünnepséget tánc, szüreti bál követte.

 

http://www.youtube.com/watch?v=-ml8NjTjQYo

Mindenszentek napjáról (november 1.) te is hallhattál már. Ilyenkor az emberek rendbe teszik a sírokat, gyertyát gyújtanak a temetőben. A katolikus falvakban az volt a szokás, hogy a házakban is gyújtottak gyertyát, mégpedig minden halott emlékére egyet.

Baranya megyében ősszel tartották az úgynevezett leányvásárokat is. Az édesanyák ilyenkor a leányok teljes ünnepi ruhatárát magukkal vitték, s egy nap ötször is átöltöztették az eladó lányokat. A leányvásár a fiatalok ismerkedési alkalma volt, sok-sok fiatal szépség ilyenkor ismerkedett meg az udvarlójával, vagyis a jövendőbeli urával.

 

Ezeknek a hagyományoknak némelyike ma is él a falvakban; ha ott laksz, vagy arra jársz, érdemes részt venned egy ilyen ünnepen. Csodás élmény lehet. Mindenképpen őriznünk kell a népi hagyományainkat.


Forrás: http://www.inf.u-szeged.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.