Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyelvemlékünk kincsei. Zsiványszavak és azok szótára a Hajdúságból

2017.02.09

Varjasi Imre

Néhány érdekesség.

Zsiványok - zsiványszavak és azok szótára

A hajdúböszörmény levéltárban a közgyűlési jegyzőkönyv 1840-ben kelt egyik végzéséből  megtudhatjuk, hogy a Hajdúkerület börtöne, amely a böszörményi kerületház alatt volt, és négy cellából állt, levegőtlen volt, és a talajvízben tocsogtak a rabok. Ezért annak renoválását, később pedig egy földszinti börtönszárny megépítését is elrendelték az elöljárók. Egy korábbi dokumentumból pedig az is kiderül, hogy egykor itt raboskodott az Alföld egyik híres - hírhedt betyárja, Angyal Bandi is.

Képtalálat a következőre: „angyal bandi”

Angyal Bandit ábrázoló mézeskalács ütőfa

Zsiványszavak

A magyar bűnözők nyelvéről hosszú évszázadokon keresztül alig készültek feljegyzések. Ismerjük ugyan egy táskákból lopó tolvaj nevét Filetlen Pálét. A Filetlen- esetünkben a Fületlen visszaeső bűnözőre utaló beszédes név, lévén egyik fülét neve alapján már levágták. A feljegyzés 1364-ből való, s Filetlent az akkori feljegyzések Szatyorvágóként említenek, azonban az első tolvajnyelvi szójegyzék csak jóval későbbről, pontosabban 1776-ből maradt fent egy Sóváry Józsefre, Oláh Andrásra, Szabó Miskára és Varga Erzsókra halálos ítéletet kimondó bírósági per iratai között. Az akasztófára ítélt négy zsivány egy kiterjedt vásári tolvaj-bandát alkotott. A Debrecen és Hajdúböszörmény közötti Mélyvölgyi csárdában, kedvenc tartózkodási helyükön pedig még segítették is őket, ahol a csapszék kocsmárosai orgazdaként működtek együtt a bandával. 1775-ös bírósági perükben az eljáró bíró nagy figyelmet fordított a zsiványok titkos nyelvének megfejtésére is, ezért a bűnözők használta szavakat külön is feljegyeztette. Elsősorban a porkolábok által illetve a kihallgatások alkalmával gyűjtött kifejezések képezték a mai nyelvemlék alapját. Így készült el 1776-ban Hajdúböszörményben egy 78 kifejezést tartalmazó zsiványnyelvi lista is. A szójegyzék a tolvajéletben használatos szavakat sorolja fel. Megtalálhatók benne  a különböző bűnözők elnevezései, mint például a Komnyik azaz orgazda, Nyalavi ami annyit tett, hogy a zsiványok közt a legjobb, vagy olvashatjuk azoknak a megnevezését, akiktől lopni szándékoztak, például a Jordántól vagyis a zsidótól. De értesülhetünk e szójegyzékből a vásári tolvajok különböző cselekedeteiről is: Ha például valaki Pufra innyázott azaz hitelbe ivott és közben füstölőzött magyarul pipázott az bizony Megtopánkásodott azaz berúgott. A vásári tolvajlás jellemző szavai is felbukkannak a hajdúkerületi iratanyagban: Rajzolni  például annyit tett, hogy valaki lopott, Nagy viz jenetése sokaság a vásárban,  a Parás, erszény nélkül pénzre utalt a zsebben, míg Kútazni a zsebből történő lopást jelentette. Az ellopandó tárgyak megjelölésére is találunk kifejezést. A Gagyi volt az arany, a Leves az ezüstpénzre utalt. Ami a zsivány szótárral kapcsolatban nagyon fontos tényező, egyben továbbélését is jelentette egy 1782 elején keletkezett hajdúkerületi irat, egy másik hajdúsági tolvajbanda pere. A korábban összegyűjtött szójegyzéket ugyan is a bíró utasítására újra elővették és kibővítették. Így kerülhetett át az 1776-os zsiványszótár másolata az 1782-es per dokumentumai közé. Ez a változat ugyan nem marad fenn a Hajdúkerület iratanyagában viszont a nevezetes szójegyzék egy hiteles másolata, amelyet Jablonczay Petes János főjegyző, későbbi hajdúkerületi főkapitány készített, megtalálható Budapesten a Magyar Nemzeti Levéltárban, a magyar királyi helytartótanács iratai között. Ez a hajdúkerületi szójegyzék lett a legismertebb magyar tolvajnyelvi emlék. A helytartótanács ugyan is a zsivány szótárt kinyomtatta és okulásul szétküldte a törvényhatóságoknak. Mint az a 18. századi hivatalos dokumentumban olvasható, a tolvajnyelven beszélőket el kellett fogni, mert már magának a zsiványnyelvnek a használata is a bűnösség bizonyítéka volt. A böszörményi Cséplő Sára 1782-ben tett vallomása jól példázza ezt, idézem: „Midön Debreczenbe mentünk vólna legelöszször lopni melly ZSiványságra Bokor Judith és Fejér Sára tanitottak, előtte ezt mondották. Ha ZSiványokat találok úgy mondjam csak; Bezzeg vólt jó viz nyalék pozdorját ami annyit jelentett, hogy sok ember vólt a Gyólts árusoknál ezért lehetett lopni”.

Összegezve tehát elmondhatjuk: A Hajdúkerületben készített zsiványnyelvi szójegyzékek, melyek a maguk idejében vélhetően jó szolgálatot tettek a bűnüldözésnek mára a magyar tolvajnyelv történetének legértékesebb nyelvemlékeivé váltak  A következőkben a Hajdúkerület iratai között egy másik területre kalauzolom Önöket, jelesül a Boszorkány pereket tárgyaló illetve a különböző tortúrákat-bűntetéseket elrendelő peranyagok világába, ahol például a bírák és ügyészek igen részletesen és a maguk valóságában ábrázolták a vádlottak tetteit, s például a kihallgatási jegyzőkönyveket áttanulmányozva kijelenthetjük, hogy az eljáró hatóság emberei a megfélemlítés mellett sok esetben próbálták csellel vallomásra bírni a vádlottakat. 1703. január 19-én Tiba Jánosnét bírái fővételre ítélték, mert „kenyerének nagyobb részét megette, mégis kerítő lett”. Mivel az ügyész „ördögséggel” is megvádolta, elrendelték, hogy „tüzes fogókkal fogdostassék meg és csapassék feje

Major Borbála aki „maga nyelvével, ki ezer tanú előtt, világosan megvallotta maga paráznaságát. Mely Isten ellen való tetemes cselekedet”ezért 1714. szeptember 12-én „erős megvesszőztetésre” ítélték és elrendelték, hogy ennek végrehajtása előtt „hóhér hozattatván, tortúrával megvallattassék, hogy kiderüljön kik voltak a társai kikkel követte el a paráznaságot.

Az iratokat áttanulmányozva szép számmal találtam kínzásra utasítást adó bírói végzést is.

1724. május 3-án például Gyarmati Gergelynét ítélték megégetésre, mert ellene az ügyész „világosan bizonyította tanúkkal, akik közül a hatodik szemeivel látta boszorkányságát”, a többi tanú pedig igazolta  a „vesztésből és bűvölésből, bájolásból történt cselekedeteit, vesztését és gyógyítását”.  Az ítélet végrehajtása előtt „társai megvallása végett”  a bíró tortúrát rendelt el.

Szoboszló város ügyésze Tóth Györgyné ellen azért emelt vádat, mert „az elmúlt esztendőkben hol kvártélyos németekkel, magyarkatonákkal és egyebekkel, hol éjszaka, hol nappal, hol jászolban, hol házban, hol egyebütt paráználkodott”. Indítványozta, hogy amennyiben a vádlott a tanács színe előtt nem ismerné be gonosz cselekedeteit, „minden haladék nélkül adassék mindjárt hóhér kezébe és kinoztassék, sütögettessék, lajtorja fogakra vonattassék, kötéllel csigáztassék, spanyol csizmába verettessék, haja elborotváltatván szurokkal és hideg vízzel csepegtessék, egyszóval minden kinokkal gyötrettessék. Azután hóhér által feje vétettessék. Míg ez meg nem lenne, az alsó tömlöcbe vettessék és erős áristomban tartassék”.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.