Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jeles napok- a farsang, a hejgetés

2016.02.07

Jeles napok, ünnepek – Farsang

Részlet Pozsony Ferenc: „Szeret vize martján” című könyvéből (Kolozsvár, 1994), amely Lőrinc Györgyné Hodorog Luca (1920-1990) emlékeit rögzíti.

Tavasszal, a nagybőjt előtt, húshagyókedden jártak tréfálkozni, komédiázni es. Egy-egy csokor legén felmászkálódott, megkenték magikot koromval. Rossz üstököt vertek, bedenágokot hordoztak e vállikon, s így tréfálkoztak e lányokval, melyikvel várták ez úton, hogy lássák, mikor mennek el a komédiások ez úton. Bétértek e házakhoz, hol megtisztelték borval és meleg palacsintákval. S e végin mind megrészegedtek, s ha esszegyűltek egy más csokorval, essze es verekedtek, ha azok felseiek vótak vaj fordítva.
Hammas szereda regvelin elmentek e templomba ez asszonyok, s miután hazajöttek onnat, megcsánták e tüzet, s elégették e pimpót, mit azelőtt való esztendőbe virágvasárnap felszenteltek. Annak hamujával kifenték az edényeket, hogy ne legyenel zsírosok, met e nagybőjtbe csak illyen ételeket ettek, hogy még az edényeken se maradjon zsír.
A hammas szeredai ételünk e dömbér vót. Káposzta megfőzve vízvel, s kása benne. Elig vártuk, hogy ez a nap elteljék, met e sóskáposzta megfőzve nem igen illett ez azelőtt való napi ételek után.
Karácsony után, vízkereszt után mentek a guzsalyasba egészen húshagyatig. Őszvel es vót guzsalyas, de csak innap. A guzsalyast házaknál csánták. Minden este egy liány azt mondta, hogy teszi el a guzsalyast. Azt mondta: hájtok hezzánk. Akkor egy estére mentek oda. Másik estére máshova. A liányok a guzsalyasban fontak, kötögettek, varrtak. Mindenki őmaga őmagának dolgozott. Esszegyűltek többen es. Osztán jöttek a legények. Miesnap este nem táncoltak, csak dolgoztak tizenkettőig. S akkor mentek haza. Mikor mentek haza, kérdezték: hónap estére ki teszi el a guzsalyosat? Akkor melik lián akarta, még meghívta.
– Milyen táncokat táncoltak a guzsalyosban?
– Táncoltak kereselt, magyarosat, zöveset, ruszászkát, dedojt, szerboficereászkát, rekecsungálást, polkát, kezeset, rácát. Ezek vótak.
– Kik muzsikáltak, Luca néni, a guzsalyasban?
– Legények. Furulyával, szültüvel. Csak lakodalomba hitták a mozsikásokat. Vót ott hegedű, kobza. De egyéb nem vót akkor. Aztán később jött a cámbál, akit kopocilnak. De nem vót más. Akkor, mikor az éfiúság kijött a zútra, akkor dorombnál es táncoltak.Akkor kapódzott a doromb. Ketten álltak essze, s azok úgy doromboltak, s az éfiúság táncolt. Akkor ulyan kicsi szájmozsikával es fújták, szájikval. Ulyanokval es táncoltak. Guzsalyosba ha mentek, annyi fiatal vót, hogy teli vót e ház. Legények s liányok. Vettek egy furulyát, szültüt, s aval furulyáltak. A szültüs megállt a szoba közepin s regvelig táncoltak.
– Meddig tartott a guzsalyas?
– Csak fársángban. S szent Ferenctől adventig es vót.

Hejgetés

Részlet Pozsony Ferenc: „Szeret vize martján” című könyvéből (Kolozsvár, 1994), amely Lőrinc Györgyné Hodorog Luca (1920-1990) emlékeit rögzíti.

Újesztendőben járnak hejgetni. Az idősebbek mondják így, az éfiak csak úgy, hogy urálni. Az éfiak járnak harmincegyedikén és elsejin. Nálunk Klézsében úgy hejgetnek, hogy a legények esszebeszéltek 15-20-an, előtte két hétvel fogtak készülni. Kerestek harangokat, csengettyűköt. Fogtak faragni fából, úgy mondták, kecskét. Csántak fából egy kecskefejet, s annak szarvakot tettek, berbécsszarvat, s akkor azt egy hosszú boton tartotta. Lepedővel béborította a fejit, hogy ne máj látszódjék. Osztán kötöznek sok gyöngyöt. A szarvak elé tettek tükröt. A gyöngyököt úgy felrakták, hogy a feje nem látszott, hogy fa. Békerítették szépen. Tükröt raktak riva, hogy szépen ragyogjon éjjel, lámpavilágnál, s az ablaknál. Mikor hejgettek, akkor az ablaknál mozgatta, táncoltatta. A másik medvének készült fel. Kifordítnak egy ujjas kozsókot, azt a nagy bundát úgy. S akkor varrtak rongyokot: feketét, szürkét. S akkor annak varrtak, csántak medfejet jó bőrből, s ullanokval mentek.
Csántak bikát es. És egy kártyát béfenekeltek, s tettek beléje lószőrt, a ló farkából. A kártyát békötték bőrrel, kilikasztották, a szon át húzták a szőrt. Akkor vittek borsot, ciberének mondjuk. Azzal öntötték a keziket, s húzták a lószőrin. S az mörrögött úgy, hogy mörr-mörr-mörr. Az vót a bika.
S akkor csántak, úgy mondták, ekécskét. Faragták fát. Annak csántak két-három hajtást. Vesszőből. Kifúrták, kifehérítették szépen. Megtekerték piros papírval, ződvel, kékvel. S rivája tettek gyöngyököt. Liányoktól esszeszedték e gyöngyököt, s elől tették az ekének a homlokára a tükröt, a sok gyöngyököt. Alól tettek riva kicsi csengetyücskét, s rázták, s uráltak vele. Az ablakon bémutatták.
– Nem szántottak vele?
– Nem, met kicsi vót. Kezikben hordozták, csak rázták az ablaknál, mikor uráltak. Vótak még harangok, úgy 20-25. Dob es vót, s az verte a dobos. Anank es vót egy hangverése. Nem úgy verték, mint most. Vót akkor még a szültüs. Akkor vót egy, ki mondta a hejgetést. Jó hosszú hejgetéseket mondtak. Az ember vót mit hallgasson. Nem mondták ezt magyarul, oláhul mondták. De azét mindenki magyarul beszélgetett.
– A faluban hány csoport volt, mennyien vettek részt benne?
– Több csoport es vót. Egyben vótak 10-20-25-en, mennyien barátok vótak. Leányos házakhoz mentek, a szeretejikhez, jó rokonikhoz. Mikor uráltak ott künn, a hejgető mondta a hejgetést, hitták bé benn. Ott táncoltak, diót adtak nekiek, kalácsot, bort. Táncoltak s vigadtak. Odamentek a szomszéd liányok es. Táncoltal egy félórát, s mentek más házhoz. Reggelig jártak, másnap délig es mentek újesztendő napján. Úgy tizenkkét óráig.
– Az ostorokkal, harangokkal, bikával hogy uráltak?
– A hégető odament az ablakhoz, s békiáltott, szabad-é hégetni? Ha a gazda mondta: szabad, mind mentek oda. Előre rittyentettek az ostorokval, megrázták a harangokat es, a bika mörrögött, s kezdték meg a hejgetést.
Mikor a hejgető végezte a versit, fújták a kecskést szültüvel, s táncolva mentek bé. S ott benn táncoltak, ittak-ettek. Mikor végeztek, mentek más házhoz. Ez vót.

 

 

 

 

 

 

 

A farsang Magyarországon vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz "húshagyó keddig", vagy "hamvazószerdáig".
Hazánkban - elsősorban német hatás eredményeként - a középkorra tehető a farsang kialakulása. Elterjedése 3 fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német hatással kell számolni.

A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás alakoskodások is a vígasság utolsó napjaira, "farsangvasárnapra", "farsanghétfőre", "húshagyókeddre", az ún. "farsangfarkára" összpontosulnak. Keleten és északon ez néha kitolódik. Ebben az időben a mezőgazdasági munkák szüneteltek, ez volt a szórakozás legfőbb ideje. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos vagy tobzódócsütörtök a neve. Ezekhez a napokhoz, a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbbek az álarcos, jelmezes alakoskodók, és a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játékok /halottas, lakodalmas, betyár - játék /. Mohács környékén ma is élő hagyomány a délszláv eredetű alakoskodó felvonulás, a "busójárás
".

Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, táncoltak, játszottak. A mulatozások "húshagyókeddig" tartottak, amikor az utolsó fonóházi összejövetelre a "fonóvégzésre" került sor, amely felért egy kisebb lakodalommal. Ezt követően az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal a "farsangtemetéssel" vagy "téltemetéssel" búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.


Játékok


A farsangi alakoskodás Magyarországon a 15. század óta ismeretes. Jellemzője, hogy olyan ünnepi időszak, amelyben a hétköznapi élettől eltérő dolgok történhetnek, felbomolhat a szokásos rend. Ahogy ilyenkor mondani szokták: "a feje tetejére áll a világ". A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező. A táncmulatságok mellett különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek, de ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. Aki pedig pártában maradt, azt ebben az időszakban különösen durva, vénlánycsúfolókkal gúnyolták.
Világszerte, így a magyar nyelvterületen is a farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére, s az ezekben való mókázásokra. A magyar falvakban az alakoskodók beöltöztek ördögnek, kereskedőnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprőnek, boszorkánynak. A magyar falu álarcos alakoskodása között feltűnnek az állatalakoskodások. Különösen kedvelt a medve-, ló-, kecske- és gólyaalakoskodás.
Eljátszottak ál-lakodalmat, ál-temetést, de népszerűek voltak a kivégzést imitáló játékok is, melyeken a játékból elítéltek fejére cserépedényt tettek, s ezt nyilvánosan leütötték.
A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is.
Bizonyos húshagyókeddi szokások a farsang, illetve az egész tél elmúltát jelképezik: farsangtemetés, bőgőtemetés.
A farsanghoz számos termékenységvarázsló illetve termésvarázsló cselekmények és hiedelmek is kapcsolódnak.
Egyéb szokások: maszkos felvonulások, köszöntők/sardózás/, ügyességi játékok /kakasütés, gúnárnyakszakítás/ és a leánycsúfoló szokások


Táncmulatságok
A farsang időszaka a táncmulatságok legfőbb ideje volt, a falvakban a bálok többsége a kocsmákban, vagy bérelt házakban zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak. A "batyus-bálokra" az ételt a lányok, az italt pedig a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára.


Vénlánycsúfolók
Az udvarlás, a párválasztás és a házasságkötések legfőbb ideje a hagyományos magyar paraszti életben a farsang időszaka volt, éppen ezért a farsang alkalmat adott arra is, hogy tréfásan, s olykor durván figyelmeztessék azokat, akik elérték a "megfelelő" kort, de még nem mentek férjhez. A csúfoló szokások főleg a farsangvégi napokhoz, húshagyó kedd éjszakájához, hamvazószerdához kapcsolódtak. Az egyik érdekes szokás a tuskóhúzás volt, ilyenkor a legények egy nagy fatuskót vonszoltak végig a falun, s a vénlányok ajtaja elé letették, hogy reggel, amikor az illető hölgy ki akar jönni, ne tudja kinyitni az ajtaját. Olyan eset is volt, hogy tuskóval szinte felszántották a vénlányok udvarát.


Köszöntők
Mint minden jeles ünnephez, az újév kezdetéhez és a farsanghoz is hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Ezek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. Ezen alkalmakon a kimondott szó mágikus erejével próbálták biztosítani a következő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát.
Pl. Farsang, farsang, háromnapi farsang, / Itt is adnak, amit adnak Ez is Isten háza, / Szálljon le rája / Az Isten áldása, / Hat lóval, hat ökörrel / Három borjas tehénnel, / Egy aranyos ekével.


Lakomák
Pontosan mit ettek a régi farsangi lakomákon? Nem tudjuk, de néhány hagyomány, étkezési szokás ma is él. Sok faluban igyekeznek farsangvasárnapra és húshagyó keddre tyúkhúslevest, töltött káposztát főzni. Szívesen tálaltak még ciberelevest és kocsonyát is.
A cibere tálalása már a közeledő böjtöt idézi. A cibere lényegében többféle savanyú leves gyűjtőneve. Ilyen igazi böjtös étel volt a vízben főtt aszalt gyümölcs a szilvacibere, az erjesztett korpa leve a korpacibere. Székelyföldön, a Nyárád mentén szalmabáb jelenítette meg a farsangi játékokban Cibere-vajdát, aki tréfás párviadalban legyőzte Konc-királyt - ő a farsangi húsokat jelképezte.
A farsangi ételek közül a legnevezetesebb a farsangi fánk. Ismert az alma, burgonya, gyűrűs, hússal töltött burgonya, marca, kubikos, szalagos, túró, és a párna csücskeváltozat.

forrás:internet

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.