Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HALLOTAD E HÍRÉT BIHAR VÁRMEGYÉNEK?

2017.02.09

BIHAR VÁRMEGYE TÖRTÉNETE

BEVEZETŐ etűd  Hallottad e hírét Bihar vármegyének…..népdal

Fejezetek Bihar vármegye történetéből

írta: Varjasi Imre (részletek egy megvalósult film forgatókönyvéből)

A történelmi Bihar vármegye egykor Magyarország harmadik legnagyobb területű megyéje volt. A sokak által ma is megcsodált, 580 m tengerszint feletti magasságban kanyargó Király-hágó századokig Bihar és Kolozs vármegye, 1552-1867 között pedig Erdély és Magyarország határa volt. Az egykori Ménrót birtokokat Szent István királyunk az elsők között szervezte vármegyévé.

Csodálatos természeti adottságai, szorgalmas lakói magyarok, románok, németek és szlovákok méltán érdemesek az utazók figyelmére. Története a régmúltban gyökerezik. Nevét a megyében található Bihari földvárról kapta, amelyet védelmi célra emeltek.

A helybeliek Leányvárként ismerik. A hozzá fűződő mondák a török hódítással hozzák összefüggésbe, vagy úgy, hogy a törökök ellen ide menekítették a leányokat, vagy pedig, hogy a törökök itt tartották rabságban az elfogott nőket. A vár 1061-ben püspökségi központ is volt, majd első királyunk Váradot tette a megye székhelyévé. A földhányás tetejére a XII. században kőfalat emeltek. 1704-ben, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcánál, még katonai szereppel bírt, de az imponáló földhányások egyik alkalommal sem nyújtottak kellő védelmet a mögéje húzódóknak. 1709-ben a várat végleg magára hagyták. A vármegyében Nagyvárad pótolhatatlan szereppel bírt, s annak kapitánya egyben a vármegye főispánja is volt. 1598-ban nehéz török ostromot állt ki a város

 Daliás idők, harcos korszakok

A Rákóczi-szabadságharcot követően, több mint egy évszázadon át Bihar is zavartalanul fejlődhetett. Az 1848/49-es szabadságharcban bihari nemzetőrök is derekasan harcoltak, az otthon maradottak pedig adományokkal segítették a forradalmat: gabonával, szénával, inggel, lábravalóval a honvédeket.

Bihar vármegye megtartóerejének egyik záloga a gazdasága volt. Meghatározó részben a mezőgazdaság jelentette a megélhetést, de természetesen az idők folyamán a kézműves iparból nőtt ki a 20. század elejére a térségre jellemző gyáripar.

A megváltozott természeti adottságok a gazdasági életben is megjelentek. Vásárhelyi Pál mérnök vezetésével az 1850-es években nagyszabású vízrendezés hajtottak végre, lecsapolták a Sárrétet, a Berettyó vizét a Sebes-Kőrösbe vezették. A térségben ezek következtében intenzív gazdálkodás kezdődött. Cukorgyárak, bőrgyárak és malmok kezdték meg a termelését.

 Bihar vármegye gazdasága

allattenyesztes.jpg

A megye gazdaságának alapjait döntően a mezőgazdaság jelentette. Öt holdas törpebirtokok, 100 hold alatti középbirtokok váltották egymást.

A búza a malomipar alapja volt, a kukorica a megye román lakosságának fontos élelmezési cikke, a szeszipar egyik alapanyaga, s a sertéstartás meghatározó terménye volt. A hegyvidéken a tájhoz szinte hozzátartozott egy-egy mészégető bogja, s a sok kőfejtő is.

"A nagy, álmos, furcsa árok”

Amikor az idegen Észak-Biharba téved, mintha egy időutazás részesévé válna. Nem elég azonban az autó ablakán kipillantani, meg kell ismernie a csendes vidék múltját, azt az aranykort, amikor még büszke királyi városok voltak, és a ma már fundamentumukban is alig látható váraikban fejedelmek kapitánykodtak. A történelmet, a hagyományokat is megidéző körutunkat a történelmi Bihar vármegye északi részén kezdjük. Az Érmellék a történelmi Bihar, Szilágy és Szatmár vármegyék jellegzetes tájegysége, amelynek nagy részén hajdan a Gutkeled és a Turul nembeli családok birtokai terültek el. Nevét az Érről kapta, arról „a nagy, álmos, furcsa árokról”, amelyet az Érmindszenten született Ady Endre is versbe szedett. 

Az Értől az Óceánig

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

 

A „bakar terem, ha akar"

A tudós Bél Mátyás például Magyarország leírása című művében Bihar vármegyét felleltározva megemlékezett a kitűnően aszúsodó góhérról, a bodonszőlőről, a bihari burgundiról, a szagos szőlőről és a kadarkáról. Az 1700-as évek elején, az Érmelléken járva erdeit, juhfarkot- és természetesen bakatorbort is ivott. A bakator szőlő nagyon igényes őshonos magyarfajta, amelynek a beporzása is rendkívül nehézkes. Régen azért is mondták, hogy a „bakar terem, ha akar”, mert a fürtjein nem termett szőlő minden évben. Az érmelléki pincesorok ma is utcákat alkotnak, akárcsak Eger mellett a Szépasszony-völgyben vagy a villányi borvidéken Villánykövesden.

szolospince-szekelyhid.jpg

 

 

 

 

 

 

Vörösmarthy Mihály: Jó bor – részlet

Ismét egy új pohár,
Mely tiszta vágyat zár.
Egy régi és egy új barát kezén
Került hozzám e távol szerzemény,
Érmellék drága nedve. Volna bár
Tengernyi, értük folyna e pohár.
Biharnak vére forróbb mint te vagy,
Szelíd bor! tán azért hogy enyhet adj
A honfi szívnek annyi baj után,
Midőn kifárad nyert s vesztett csatán.
Enyhítsd a jót, égesd az árulót,
Ki elforgatni kész a férfiszót.
Légy tiszta forrás tiszta keblünek,
S zavart, ha korcsok rád tekintenek.
De mit beszélek? itt a bor,
A drágagyöngyös bakator,
Baráti kézzel áldozunk:

Biharnak jobb időt: igyunk!

 

 A 2004 óta városi rangot kapott Székelyhid ma e tájegység meghatározó települése. A városias főtér, gondozott épületeivel, parkjával, szép kastélyával, szinte a központig benyúló pincéivel megragadja az idegent. Székelyhíd egyike Erdély legrégebben lakott településeinek és legfiatalabb városainak, mindemellett az Érmellék legtöbb magyar nemzetiségű lakost számláló települése is. A 7700 lakosú városka Érköbölkúttal, Érolaszival, Hegyközszentmiklóssal, Kágyával és Csokallyal együtt mintegy 12 ezres lélekszámú, a magyarság aránya 92 százalék.

Az Albisin család birtokában lévő Székelyhidon  templomot építenek. A 15. század közepén épült várat 1595-ben újjáépítették, majd a török 1661-ben elpusztította. Anyagából épült a Stubenberg-kastély, közelében épült, s ma is áll a későbarokk stílusú római katolikus templom, melyet ifj. Dietrichstein János építetett 1750-1760 között. átellenben az ortodox templom található.

 

A Pece parti Párizs - Nagyvárad

Utunkat a Nagyvárad felé folytatjuk. Neve a régi magyar várad pontosabban a kis vár főnévből ered. A nagy előtag Kisvárdától különbözteti meg. Már a 11. században földvár állott itt. Monostorát I. (Szent) László király alapította. A mai vár helyén épült 1083 és 1095 között, és László ide telepítette a bihari püspökséget. 1095-ben ide temették a királyt, sírja 1192-től zarándokhely volt.

1540-től illetve az erdélyi fejedelemség megszületésének pillanatától Nagyvárad a határvédelem kulcsa lesz a település. Ennek köszönhetően a 16. század közepétől megerősítik a várat, s a ma látható öt bástyás reneszánsz vár kiépítése jórészt Báthory István erdélyi fejedelem nevéhez fűződik. Az egykori mezőváros közigazgatásilag négy településből állt: Várad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Váralja és Várad-Velence. Elnevezésük eredete szempontjából Újváros és Váralja beszélő neveket visel, viszont Olaszi és Velence a 12. század folyamán az ott nagy számban megtelepedett vallon lakosság után kapta nevét. A település történetében fordulópontot az 1850-es év jelentett. A négy városrész egyesítése után megindult az a gazdasági és társadalmi, kulturális fejlődés, amely új pályára állította Nagyváradot. Ez öltött testet például a város építészeti arculatában is. A századforduló időszakában sorra épülnek azok az impozáns épületek, melyek ma is meghatározzák a város arculatát.

Nagyvárad egyik külön érdekessége, hogy főterén három felekezet püspöki székhelyéül szolgáló templom is megtalálható. Ezek küzül az egyik a római katolikus Szent László templom, amely a 18.század második harmadában volt a püspöki székhely. A római katolikusok 1752-ben új püspöki székhely építésébe kezdtek. A Székesegyház, melyet II. János Pál pápa basilica minor rangra emelt, alapkövét Forgács Pál püspök tette le 1752. májusában  s az építkezést 1779. december 8-án fejezték be, és 1780. június 25-én gróf Kollonits László püspök szentelte fel. Orgonája Mária Terézia adománya. A tervet 1750-ben a híres osztrák tervező Franz Anton Hillebrant készítette, ám a Giovanni Battista Ricca vezette munkálatok csupán két év múlva 1752-ben kezdődtek el. A bazilika monumentális méretű. A központi hajó hossza 70 m, szélessége 30-40 m. Falait Vaskó-i és Carrara-i márvány borítja. Két oldalsó hajója és két templomtornya épült. Itt őrzik Szent László király hermáját, mellszobrát, melyet Dr. Schlauch Lőrinc váradi bíboros készíttetett 1893-ben.

A főtér másik püspöki székhelye az ortodox holdas templom, melynek megépítését a görög, szerb, rutén és román kereskedők nagy száma indokolta illetve II József türelmi rendelete tette lehetővé.

A Bémer tér a 19. század legvégén nyerte el mai arculatát, köszönhetően  Rimanóczi Kálmán építésznek. Itt található többek között az Állami Színház, a bazár, a Royál az Emke és Pannónia szállók épülete is. A szórakozás a kereskedelem és kultúra színterei mellett a közigazgatásnak is impozáns épületet emeltek eklektikus stílusban 1905-ben.

Képzeletbeli utazásunkat Nagyszalonta irányába folytatjuk. A település a történelem számos viharát megélte. Dúlt iutt török és tatár, de az 1606-ban Bocskai István által ide telepített hajdúk kései leszármazottai a történelem viharaiban is megőrizték Szalontát az utókornak.

 

A hajdúk városa

korabeli-viselet-nagyszalonta.jpg

 

 

 

 

 

 Szalonta várát a hajdúk kezdték el építeni 1620-ban és Rákóczi György segítségével fejezték be 1636-ban. Őrtornya, amelyben puskaport és fegyvereket tároltak, még ma is áll, és a Csonka-torony néven vált ismertté. A vár 1658-ig állt. Akkortájt a török portyázott a környéken és egyesek szerint az egyik támadásakor a vár nagy része is romba dőlt.

Mások szerint a fejedelem parancsára rombolták le, vagy égették fel, a településsel együtt, nehogy török kézre kerüljön. Tény, hogy 1658-ból csupán a 3 emeletes őrtorony maradt fenn majd 1899-ben még egy emeletet építettek rá.

A négyemeletes toronyban múzeumot rendeztek be, amely a város szülöttének Arany János költőnek állít emléket.

Nagyszalonta református temploma már a harmadik. Az első Toldiék várában, a második a Mikó iskola kertjében épült, a jelenlegi a város központjában, 1750-1755 között épült. 3000 ember befogadására képes.Több ízben leégett.

Az 1847-es tűzvészben a toronyból leesett a félig megolvadt harang. 1853-54 között újjáépült. Tornya 42 m magas, a benne lévő toronyórát az 1860-as években makedón kereskedők vették. A templom bejárata mellett vastáblát építettek a falba, rajta már alig kivehető számok vannak, amelyen a hely tengerszint feletti magasságát rögzítették.

Nagyszalonta római katolikus temploma 1872-1874 között épült és Szent István tiszteletére szentelték fel. Hajója 22 m hosszú, 10 m széles. 28 méter magas tornyában 3 harang található.

Nagyszalonta polgármesteri hivatala 1907-ben épült Székely László tervei alapján.

Az épület díszei a két Bocskai oroszlán és a turul madár. Az egyik oroszlán Nagyszalonta címerét, másik pedig az Arany család címerét tartja. Az 1700 óta algimnáziumként működő intézmény 1907 őszén főgimnáziumként kezdte meg működését.

Az iskola épülete csak két évvel később 1909-ben készült el, Székely László szalontai származású műépítész tervei alapján. Arany János nevét 1941-ben viseli az iskola, kinek mellszobra a bejáratnál látható.

A Nagyszalonta központjában lévő református templomot szoborpark övezi. Bocskai István fejedelem Szalontai hajdúk letelepítője, Kossuth Lajos, Arany János, mellett a közelmúlt nagyszalontai egyéniségeinek szobra is.

A park legrégebbi szobra Kossuth Lajost ábrázolja, Tóth András alkotása.

Az 1901-ben felavatott szobornak viharos története volt, hiszen határok mentek, határok jöttek a feje felett, és hol állt, hol ledöntötték, vagy leöntötték, mígnem elcsendesült körülötte a világ és most büszkén áll, hiszen az ország legrégibb egészalakos Kossuth szobra.

Arany János szobra, a költő születésének 175. évfordulójára készült el. Alkotójának, Kiss Istvánnak, mellszobra is itt látható Arany János ballján, a város nagy szülötteinek társaságában: Sinka István költő, Zilahy Lajos író, Kulin György csillagász társaságában.

A vízivilág

halaszat.jpg

Utunkat a magyar határ felé vesszük. A Sárrét világát idézi a táj. Azt a környezetet, ahol ember és környezete teljes harmóniában élt egymással. A Sárrét vízi világában élő emberek döntően halászattal, méhészkedéssel, pásztorkodással foglalkoztak.

A nádi betyárok, táltosok, pákászok világa volt ez ahol a természet adta a megélhetést.

A maguk készítette vásznat előbb kártolták, majd az asszonyok használati eszközöket, terítőt, viseletet szőttek belőle hétköznapra és ünnepre egyaránt.

Használati tárgyaik a nemes egyszerűségében és funkcionalitásukban dicsérték a kézművesek munkáját.

A régi hagyomány szerint ebben a térségben, a parasztudvarokban még a századforduló idején is tartottak szelíd darut. A pákászok a darufiókákat hazahordták és felnevelték, megszelídítették. A szelídítés módja az volt, hogy a madarakat ólban tartották, koplaltatták, pálinkába, borba áztatott kenyérrel lerészegítették, néhány órára a csőrét a nyakához lekötötték, szárnytollait, lábát összekötötték. A daru a parasztudvar díszmadara volt, viselkedéséből az időjárásra következtettek, hangos krúgatásukkal, pedig az idegent jelezték. A néphagyomány megőrizte annak az emlékét is, hogy a portákon azért tartották a szelíd darucsapatot, hogy az éjszaka leple alatt közeledő ellenséget észrevegyék.

A vízivilág mindennapjai szötték át az Érmelléket is, ahol nádrengeteget lengetett a szél, mocsarak, vízimadarak és halak birodalma volt az, ahol egyik szigettől a másikig gyakran csak lapos fenekű csónakkal, a helyi nyelvjárás szerint "hajóval" lehetett eljutni. A hatalmas mocsárvilág, mely nevét a rajta átfolyó Szekeres erdőből eredő Ér patakocskáról kapta, évszázadokon át adott otthont és megélhetést embernek és állatnak.

Fejedelmi kastély Nagykerekiben

Utunkon Nagykereki irányába fordulunk a magyar román határt átlépve. Bihar, de az ország történetét is jelentősen befolyásoló fejedelem, Bocskai István kastélya felé tartunk.

A XV-XVI. századi várkastélyt 1751-1785-ben barokk stílusban átépítették.
Az 1850-es átalakítás során késő klasszicista, majd 1870-ben romantikus jegyekkel is gazdagodott az épület.

Bocskai István felesége, Hagymássy Katalin révén kapja meg a várat. Az 1592-től váradi főkapitányi tisztet elnyert Bocskai több száz katona elhelyezésére alkalmas, korszerű, komoly erősségé tette a várat, ahol maga is hosszabb ideig lakott. A Bocskait megtámadó császári csapatok 1604. október 3-án ostromolták meg a várat, de kapitánya, Örvendi Pál, háromszáz segítségül hívott köleséri hajdúval és a kereki lakosság segítségével, megvédte. Helytállásukat Bocskai azzal jutalmazta, hogy a falut mezővárosi rangra emelte, lakóit kivette a jobbágysorból. Örökös nélküli halála után a vár végrendelete értelmében unokaöccséé, Báthori Gábor erdélyi fejedelemé lett.

Faluváros a Berettyó partján

Bihar vármegye történetét tekintve az első világháborút követő Trianoni békediktátum alapvetően változtatta meg mind a magyarországi, mind a Romániához csatolt Bihar gazdaságát és társadalmi tagozódását. A csonka Bihar központja például Berettyóújfalu lett. Nagy feladat hárult az új megyeszékhelyekre. A „faluvárost”, ahogy Nadányi Zoltán költő, publicista nevezte Berettyóújfalut, csak ideiglenes központnak tekintették, de a település vezetői éltek a történelem adta helyzettel és a vármegye „ideköltözésével” lendületes fejlesztésbe kezdtek. Ehhez az időszakhoz kötődik a postapalota, a leventeház, a tisztviselőtelep, a kórház, a polgári fiúiskola, a református elemi népiskola és természetesen maga a vármegyeháza felépítése.

A „civisváros”

news-20101213-09015459-303044332.jpg

Körutunk végén egy jó ideig a Biharhoz tartozó szabad királyi városhoz, Debrecenhez érkeztünk. A cívisváros története során jószerivel mindig a maga útját járta. Kereskedelme, gazdasága, művészete, a város értékei ezer szállal kötődtek hazánk többi tájához is. Számtalan csodálatos épület mutatja a civisek elkötelezettségét, a haza iránt. Az őrvárosban ma is megcsodálhatjuk a  Csokonai Színház épületét, amelyet 1861-ben kezdték építeni, Skalnitzky Antal tervei alapján. A romantikus épület munkálatait Debrecen csak úgy győzte a fizetni, hogy újabb és újabb földeket adott el: ezeket a homok-kerti területeket az eladás ellenzői „Bánom föld”-nek, „Átkos föld”-nek nevezték. Minden nehézség ellenére 1864 őszére már állt a színház, és megkezdődött külső és belső szépítése. Skalnitzky Antal tervezte az öntöttvas kerítést és a lámpaoszlopokat, az épület belső, karcsú oszlopait bíborpiros-arany festékkel látták el. A pompás és tágas palota a jövőnek is épült.

A város szívében, a Kossuth téren látható a legjellegzetesebb magyarországi klasszicista építmény, a Nagytemplom, mely helyén már a 14. században is templom állt. A ma fennálló épületet a Péchy Mihály terveit felhasználó Thaler József kamarai építész tervei alapján építették 1805-től 1823-ig, de az első istentiszteletet már 1819-ben megtartották benne.

A berendezést Kiss Sámuel kollégiumi rajztanár tervezte, az úrasztalt Dohányosi József debreceni asztalos, Kossuth karosszékét Derecskei József és felesége adományozta a templomnak. A padok – helybeli mesterek munkái – 3000 embernek kínálnak ülőhelyet. Az orgonát Jakob Deutsmann bécsi mester építette 1838-ban. A II. világháború idején gyújtóbomba találat érte az épületet, melynek központi része és a nyugati torony tetőzete is leégett.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során, 1849 januárjában az osztrák csapatok előnyomulása miatt a kormány és az országgyűlés székhelyét ideiglenesen a cívisvárosba helyezte át. Az ország fővárosa volt Debrecen, amikor 1849. április 14-én Kossuth Lajos kikiáltotta a Habsburgok trónfosztását, felolvasta a függetlenségi nyilatkozatot. Az államférfit itt iktatták be az ország kormányzójává.

A Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola hazánk legrégebbi tanítóképzésének örököse, a Debreceni Református Kollégium kereteiből nőtt ki. A főiskola épülete 1911-13 között épült Pecz Samu műegyetemi tanár tervezésében. 1913 novemberében már használatba is vették az épületet.

"A nemzeti nevelésügy szolgálatára az állam és Debrecen városa segítségével építette a Tiszántúli Református Egyházkerület" - olvasható a bejárat melletti bronz emléktáblán.

Debrecen közterein ma is több, a történelmet idéző szobor található.

 Epilógus

Filmünkben az egykori Bihar vármegye múltját villantotta fel, bevallottan is a teljesség igénye nélkül. Az utazó, az érdeklődő figyelmét szerettük volna ráirányítani a ma is oly sok erénnyel bíró tájra, arra a nagyon sok szellemi és tárgyi értékre, amely megőrzésre, az utókor figyelmére méltó. Dolgunk egy volt. Hidat verni a jelenben a múlt és a jövendő között. És ennek a hídnak a pilléreibe szándékunk szerint beépítettük azt, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.