Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bocskai Néptáncegyüttes - 60 éves táncegyüttes

2013.01.15

 

A Hajdúböszörményi Bocskai Néptáncegyüttes
 
 
 

 

Az elmúlt majd 60 év alatt számos elismerésben részesültek: 1988-ban és 1993-ban Arany II. Minősítést kaptak, 2000-ben megkapták a Minősült Együttes címet. 1997-ben a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kölcsey-díjjal jutalmazta őket.

 

2001-ben közel 80 fellépésen öregbítették az együttes hírnevét itthon és külföldön egyaránt.Több alkalommal tettek eleget külföldi fesztivál-meghívásnak, így juthattak el Belgiumba, Finnországba, Romániába, Ukrajnába, Horvátországba, Dániába, Lengyelországba, Bulgáriába. Az együttes technikai tudásának és repertoárjának bővítése érdekében több neves táncos-koreográfussal dolgoztak együtt, például: Mihályi Gábor, Kiss Ferenc, Demarcsek György, Kocsán László, Dede Zoltán. A néptáncegyüttes működéséhez nagy segítséget nyújt a Bocskai Néptáncegyüttes Baráti Körének Egyesülete, a Sillye Gábor Művelődési Központ és Közösségi Ház, valamint Hajdúböszörmény Város Önkormányzata. Támogatásukkal rendezhet az együttes táncházakat, látogathatja a Táncház-találkozó programjait, bemutathat évente két új műsort, tanulhatnak új koreográfiákat, bővíthetik ruhatárukat, utazhatnak hazai és külföldi fesztiválokra, vehetnek részt szakmai továbbképzéseken. A táncosok magyarországi és erdélyi gyűjtőutak alkalmával adatközlők tolmácsolásával első kézből ismerhetik meg a falvakra, tájakra jellemző táncokat, szokásokat, viseleteket. Az együttes művészeti vezetője, a kétszeres "Aranysarkantyú"-díjas, Szűcs János.

Szűcs János

 

Hatvan év, hatvan kép

Fejezetek a Bocskai Néptáncegyüttes történetéből (vázlat)
 A KIADVÁNY MEGVÁSÁROLHATÓ 1000 Forintért, HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN A KÁLVIN TÉRI VIDEOTÉKÁBAN
(Kálvin tér 12.)
 
The End... :)
    

Tisztelt Olvasó!

Hajdúböszörmény gazdag kulturális hagyományokkal rendelkezik, a Hajdúkerület székhelyeként évszázadokon keresztül a térség központja volt. Városunkban az elmúlt század első évtizedeiben élénk szellemi élet indult el újságot adtak ki, a városi könyvtár elődjének tekinthető olvasókörök működtek szinte utcánként. Festőművészek kezdtek alkotni a városban és a társas - közösségi élet színterei (Tisza-ház, Kossuth-ház) jöttek létre. A megye első múzeumát (a Hajdúsági Múzeum elődjét) Hajdúböszörményben alapították, 1924-ben.

A néptánckultúrának is jelentős hagyományai voltak, így érthető, hogy a táncosok kezdtek szervezetten működni először a háború után. Rövidesen intézményesült a zeneoktatás és elindult a művésztelep is.

Mára városunkban sokszínű kulturális élet zajlik. A néptáncegyüttesnek is otthont biztosító Sillye Gábor Művelődési Központ a megye legnagyobb ilyen jellegű intézménye, a hozzátartozó Fürdőkerttel, a műemléki védelem alatt álló Tájházakkal és a Maghy Galériával. Komoly gyűjteménnyel rendelkezik a Kertész László Városi Könyvtár és a levéltár, a Hajdúsági Múzeum a térség leggazdagabb néprajzi gyűjteményét őrzi. Hetilapot és kulturális magazint adunk ki, városi televíziót és honlapot működtetünk.  A kultúra területen azonban nemcsak intézményeink végeznek kiemelkedő munkát, hanem egyesületeink és az egyházak is.

A néptáncegyüttes működtetése is részben egyesületi formában történik, hiszen a művelődési központ mellett az együttes baráti köre is oroszlánrészt vállal a méltán híres és közkedvelt csoport életének szervezésében. Hat évtized, hat vezető. Hat vezető, hat korosztály. Több száz táncos, több száz - több ezer fellépés itthon és külföldön. Böszörményben alakulásuk (1952) óta nemigen volt városi rendezvény nélkülük. Fellépés, vagy koszorúzás, menetelés, falunap, mindenhol ott voltak és ott vannak. Önálló műsoruk alkalmával zsúfolásig megtelik a művelődési központ színházterme, nem egyszer a nagy érdeklődésre való tekintettel több előadást kell tartaniuk. Az együttes legnagyobb érdeme a magas művészi igényű produkciókon és népi kultúránk továbbörökítésén túl, éppen az, hogy hat évtizede folyamatosan működnek. Túlélték a forradalmat és a rendszerváltozást, s megtalálták az új változó kulturális rendszerben is a helyüket. Az együttes több korábbi vezetője is magas városi kitüntetés birtokosa lehetett, néhány éve a megyei önkormányzat Kölcsey - díjjal tüntette ki a közösséget. A legnagyobb érdem tehát a folyamatos működés, s hogy valamennyi korábbi táncos generáció a mai napig aktívan részt vesz az együttes munkájában. Van, aki csoportvezetőként, van, aki a baráti kör egyesületében, van, aki az évente megrendezett gálán lép fel, van, aki pogácsát süt, vagy hozza a pálinkát…Ez adja a közösség erejét. Mindenki segíteni akar. Így lehetett elérni azt, hogy ma is több százan táncolnak aktívan, és hogy szinte nincs olyan böszörményi család, amely ne kötődne személyesen az együtteshez.

Szívből gratulálok az együttes valamennyi jelenlegi és egykori tagjának! 

Minden elismerést megérdemelnek, hiszen éveken keresztül heti rendszerességgel végig táncolták – táncolják a próbákat, jártak fellépésekre, hétköznap, hétvégén, ünnepnapokon, amikor kellett. Pedig többségében ők is családos emberek, mégis vállalták a közösségért, a városért. Külön meg kell említenem a Bocskai Néptáncegyüttes korábbi és mai vezetőit, akik gyakran a hátukon vitték és viszik a közösséget, s megszabták, meghatározzák a szakmai munkát, az együttes feladatait.

Isten éltesse a hatvan éves Bocskai Néptáncegyüttest, valamennyi egykori és mai táncosát, valamennyi korábbi és jelenlegi vezetőjét!

                                                                                  Kiss Attila

                                                                                polgármester

 
A kezdetek
         Hajdúböszörményben a Bocskai Néptáncegyüttes megalakulása előtt több ipari szövetkezetben, iskolában működtek néptánccsoportok. Szakmai felkészítésükben, irányításukban elévülhetetlen szerepe Kovács Imréné Beitz Teréziának volt A néptánc mellett a társasági táncok tanításában is jeleskedő szakember 1939-ben szerzett a fővárosban tanítói oklevelet. Budapesten végezte el a Tánc- és Mozgásművészeti Iskolát is. Előbb társasági táncokat tanított, majd a negyvenes évek végétől több nyári néptánc-továbbképző tanfolyamot is elvégzett Debrecenben, Budapesten, Nyíregyházán. A böszörményi együttes első éveire így emlékezett: „Rajongtuk a népi kultúrát, pedig akkor még felszerelésünk is igen hiányos volt. Az első, sárközi brokát ruhát, a fiúknak nadrágot, mellényt, csizmát a kisipari szövetkezetek segítségével kaptuk meg. Az ifjúság lelkes volt, öröm volt a munka, hálás a közönség A művelődési ház akkori igazgatója, Balogh György, 1952 tavaszán kérte fel Kovács Imrénét a városi néptánccsoport megszervezésére, vezetésére Az indulás éveiben is törekedtek arra, hogy a magyar táncdialektusokból minél többet színpadra állíthassanak. Így tanulták a sárközi, szatmári, bodrogközi táncokat. Megyénk legrégibb táncfilmfelvétele alapján pedig bemutatták a „Polgári csapásolás” anyagát. Kovács Imréné saját koreográfiákat is készített Bársony Andrással közösen a „Fonóban” címűt és a helyi motívumokat felhasználó „Este Poródon”-t. Bársony András mellett az együttes szakmai munkáját segítette még annak zenei vezetője, Hajdú András is. Kovács Imréné munkájának elismeréseként több díjat is kapott, 1997-ben a városi önkormányzat egyik legnagyobb kitüntetését, a Dr. Molnár István-díjat vehette át.
 
 
   Bársony András – aki 1958-ban megyei néptáncoktatói tanfolyamot végzett –személyében fiatal, lelkes együttes-vezető „nevelődött” fel, aki határozottsággal, tánc- és emberszeretettel másokat is tudott lelkesíteni. A közös névnapok, kirándulások, melyeket szabadtéri főzéssel kapcsoltak egybe, nagyban hozzájárultak a csoport igazi, baráti közösséggé formálódásához. A barátságok egy részéből életre szóló kapcsolat, szerelem és házasság szövődött közel húsz esetben.
 
Így az együttes vezetője is itt ismerkedett meg későbbi feleségével. Bársony Andrást igen fiatalon érintette meg a néptánc csodálatos világa. 1969-ben a sajtóban azt nyilatkozta: A böszörményi származású Mátyus Zoltán – aki később a Magyar Állami Népi együttes szólótáncosa lett – a környéken vezetett néptánccsoportot. „Gyakran figyeltem mozgásukat. Elérhetetlen magasságban lebegtek előttem. Éreztem, csodálatos a zene ütemét követni. Az ember többnek, jobbnak érzi magát Ezek után került 16 évesen a kisipari szövetkezet táncosai közé. Itt figyelt fel rá Kovács Imréné és hívta meg a művelődési ház tánccsoportjának egyik alapító tagjaként. Néptánc iránti rajongó szeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy lányai is kitűnő néptáncosok lettek, ő maga pedig - amíg teremtője engedte- valamennyi eddigi jubileumon évesen is színpadra lépett. Az évek során egyre több fellépést vállaltak. A megyében, Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Hajdúnánáson, Hajdúdorogon, Hajdúhadházon, Polgáron, Berettyóújfaluban, Balmazújvároson is tapsolhattak nekik. Az országban pedig a következő városokban vendégszerepeltek: Eger, Lillafüred, Miskolc, Mezőkövesd, Nyíregyháza, Szolnok, Nagykálló, Pécs és Budapest....
 
Indulj el egy úton...!
 

Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.

/Wass Albert:Tavak és erdők könyve/

Hatvan év, hatvan kép. Fogalmaztam meg magamban e kiadvány munkacímét legelőször, amikor Szűcs János művészeti vezető megkeresett és közreműködésre kért a könyv létrehozásában. Aztán ahogy múltak a hetek, s beleástuk magunkat a közös munkába egyre erőteljesebben bontakozott ki az az elképzelés, hogy a Bocskai Néptáncegyüttes elmúlt hatvan éve sok-sok kép megjelenítését igényli. És itt ne csak fényképre gondoljon az olvasó! Színpadképre, művészi megfogalmazásra, táncrendre, koreográfiára is. Ennek fényében a cím talán nem is fedi le teljesen azt a sokrétű, és a magyarság legjobb hagyományait bemutató értéket, amelyet a böszörményi néptáncosok képviselnek. Szépkorúvá válásuk alkalom arra is, hogy megfogalmazzuk: az együttes múltja, a jelenét és jövőjét hordozza magában, s a szó legnemesebb értelmében érett, értékőrző és értékteremtő közösség képe bontakozik ki előttünk, ha e kiadványt figyelmesen átlapozzuk. Történetük nem csak a néptánc Észak-alföldi története, ha nem a magyar népzene -és néptánc iránti elkötelezettségük bemutatása, egy helyi közösség, egy szellemi műhely históriája is, emberekkel, emberséggel, barátságokkal, szerelemmel, s a jövő nemzedéke iránti elkötelezettséggel. Egy olyan história, amely bemutatja, milyen kovásza tud lenni egy néptáncos közösség szűkebb pátriájának akkor, ha a darudübögéstől, a párosbotólón át a negyven hajdú táncáig bemutatja és tovább örökíti helyi –és nemzeti értékeinket. Ha nem mondjuk ki, akkor is tény: munkájuk küldetés is, az egyetemes magyar néptánckultúra hagyományainak ápolásán túl élővé tétele és tovább adományozása azoknak, akik fogékonyak értékeink iránt.

E kötet szerkesztőjének megtiszteltetés, hogy ehhez az értékteremtéshez, amelyet a Bocskai Néptáncegyüttes közössége képvisel, egy apró mozzanattal maga is hozzájárulhatott. Isten áldása kísérje napjaitokat!                      (Varjasi Imre)

 
 
 

223.jpg

 

242.jpg

 

 

132.jpg

 

086.jpg

 

  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

csf@freemail.hu

(cserfes, 2012.12.26 09:58)

Hogy maga mi mindennel foglalkozik!? Örömteli és reménytadó, hogy vannak közöttünk olyanok akik komolyan gondolják a hagyományok, az értékek ápolását tovább adását. Köszönet érte. Szívből gratulálok a kiadványhoz.